Riku felért a lépcsőn. Pillanatig megdermedve állt ott. Teljesen ledöbbent és nem tudta, hogy mit tegyen. Min Rin volt az aki elsőként odajött hozzám. Kétségbe volt esve és a levegőt kapkodva kiabált segítségért.
- Kaoru! Kaoru! Kaoru ébredj! – rángatott Min Rin.
- Min Rin! Mi történt? – sietett oda Miyu.
- Fogalmam sincs. Kaoru-t kerestem, mikor megtaláltam a földön fekve. – hadarta Min Rin.
Riku végül észbe kapott és odarohant hozzám. Fejem az ölébe tette. Éreztem az arcomon, hogy sír.
A kórházban voltam mire kinyitottam a szemem. Riku fogta a kezem és az ágyamra borulva aludt. Megpróbáltam felülni, de visszaestem. Riku ki nyitotta a szemét. Amikor meglátta, hogy ébren vagyok, megkönnyebbült.
- Oh, Kaoru, hál’istennek. – borult a nyakamba Riku
Átöleltem, becsuktam a szemem és hosszú percekig szívtam magamba Riku illatát. Majd Riku megfogta a kezem és megcsókolt. Ki volt száradva a szája, de én mégis boldogan csókoltam vissza.
- Mindjárt jövök, elszívok egy cigit. Addig pihenj. – állt fel Riku.
Ahogy becsukódott utána az ajtó, mély levegőt vettem, majd kifújtam. Mikor már majdnem elaludtam kiabálást hallottam a folyosóról. Felkeltem és kicsoszogtam. Egy lányt éppen a biztonsági őrök próbálnak lefogni.
- Engedjenek! Be kell mennem hozzá! – ordibált a lány.
- Kisasszony, meg kell kérnünk Önt, hogy távozzon! – nyöszörögték a biztonsági őrök.
- De be kell mennem! Kérem, higgyenek nekem, néhány perc múlva egy halom rajongó fog itt állni az ajtóban! – visította a lány, miközben próbált kimászni a biztonsági őrök szorításából.
Én csak távolról figyeltem az eseményeket, de tudtam, hogy jobb lenne visszamenni a kórterembe. Hirtelen valaki megfogott hátulról és sikítottam egyet. A visítozó lány is elcsendesedett a sikításomra. Egy szőke fiú állt mögöttem. Egy ideig csak pislogtam rá, majd próbáltam egy mondatot kipréselni a torkomon.
- Ő, izé…- próbálkoztam.
- Nyugodj meg. – szólt hozzám a fiú, mire a lány észbe kapott és kitépte magát a biztonsági őrök szorításából. Berohant a kórterembe és bezárta az ajtaját. Hogy bent mi történt, és hogy kihez sietett ennyire. Nem tudom. De a szőke fiú még mindig ott volt előttem. Éppen mondani akartam valami, mikor hallottam Riku hangját a lift felöl. Megdermedtem. A szőke fiú szólongatott, de én meg sem mozdultam. És megtörtént a baj. Akkor mikor Riku felém fordult, a szőke fiú megfogta a karom és bevezetett a kórterembe. Riku-t elöntötte a düh. Berontott a kórterembe. Nem érdekelte semmi, félre lökött engem majd felpofozta a szőke fiút. Próbáltam megfékezni, de átnézett rajtam. Végül a sok idegeskedés után újra összeestem. Ez már felkeltette Riku figyelmét mire abba hagyta a szőke fiú verését és odasietett hozzám.
- Kaoru! Kaoru, kérlek, kelj fel! – szólongatott kétségbeesetten Riku.
Másnap mikor kinyitottam a szemem…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése