A ház nem volt olyan nagy, de kicsinek sem mondható. Az előszoba egybe volt kötve a konyhával. Ezen kívül volt még három szoba, amit ha jól sejtek a hálószobák voltak. Tiszta volt, egy fiúlakáshoz képest. Levettem a cipőmet és, ahogy illendő volt meghajoltam. Öt fiú állt ott mosolyogva és integettek. Kicsit megijedtem, hogy ennyi fiú van körülöttem. Dongwoo megérezte a nyugtalanságomat és így szólt:
- Nyugi, nem lesz baj. – suttogta a fülembe.
A fiúk közelebb jöttek és bemutatkoztak.
- Annyeonghaseyo INFINITE imnida. – mondták egyszerre és meghajoltak.
- Izé, sziasztok. Kaoru Kasuga Arishima vagyok – nyögtem ki nehezen.
- A leader-ünk Sunggyu. A többiek pedig: Sungyeol, Woohyun, Hoya. És a maknae-nk Sungjong. – mutatott be mindenkit sorban Dongwoo.
- Sziaaaaaa Kaoru! – ugrott oda mellém egy rózsaszín pulcsis fiú, akit Dongwoo az imént Sungjong-nak hívott.
- Állj! Hol van L? – torpant meg Dongwoo.
- Azt mondta, hogy nem érdekli a dolog és nem fog kijönni. – mondta halkan Sunggyu.
- Na, majd meglátjuk. – mondta dühtől forró hangon és berontott a szemben lévő ajtón. Kiabálás hallatszott bentről, végül Dongwoo L-t hajánál ráncigálva vonszolta ki a szobából.
- Mondd még egyszer, hogy nem érdekel! Mondd még egyszer! – kiabált Dongwoo.
- Engedj már el! Megőrültél?? – sikított L a fájdalomtól.
- Woohyun, siess a menedzserért! – adta ki az utasítást Sunggyu.
Mind a két menedzser befutott a lakásba.
- Dongwoo! Azonnal engedd el Myungsoo-t! –emelte fel a hangját a menedzser.
- Majd, ha bocsánatot kér, amiért így viselkedett! – húzta meg még jobban L haját.
Én csak álltam ott és nem bírtam felfogni a történéseket. Sungjong félt, ezért mögém állt.
- Rendben, sajnálom! Sajnálom, csak engedj már el! – sírt már L.
- Dongwoo, fejezd be!! – kiáltottam el végül magam.
Mindenki elcsendesedett és engem néztek.
- Nem fejeznéd be?? Köszönöm, én belőled nem kérek. – fordultam sarkon és kimentem a házból. „Most nagy hülyeséget csináltam. Idióta, idióta, idióta” – vertem a fejemet.
Visszamentem a hotel-be Yeon Yeon-hoz.
- Kaoru, hát te? – nézett Yeon Yeon értetlenül.
- Elegem van! Dongwoo megőrült. Haza akarok menni. Most. – járkáltam fel s alá.
- Ülj le és nyugodj meg előbb. Ja, és mondd el mi a baj. – tolt oda Yeon Yeon egy fotelhez.
- Elmentünk a lakására, úgy ahol a banda tagjaival lakik. Na és L-el van Dongwoo egy szobában és, mivel Dongwoo velem akart egy szobában lenni, így L-nek kint kellett volna aludnia a földön, de ezt ő nem akarta. És Dongwoo megőrült a hajánál fogva ráncigálta szerencsétlen srácot. – mondtam el egy levegővel.
- Jézusom, ez őrült! Azonnal szakíts vele! – tette Yeon Yeon a térdemre a kezét.
Kopogtak az ajtón. Thunder volt az, Dongwoo kíséretében.
- Kaoru, kérlek hallgass meg. – hajtotta le Dongwoo a fejét.
- Nem akarlak látni. – fordultam el.
- Sajnálom. Nagyon, nagyon, nagyon sajnálom, nem akartam neked kellemetlenséget okozni. – folytatta. Eközben Thunder és Yeon Yeon kimentek a szobából.
- Nem vagyok rád kíváncsi, értsd meg! – kiabáltam és sírni kezdtem. Dongwoo odajött és megölelt. Ellenkezni akartam, de egyik porcikám sem akart engedelmeskedni.
- Sajnálom, Kaoru. Meg tudsz nekem bocsájtani? – törölte le az arcom.
- Nem. Nem tudok. – sírtam továbbra is. Dongwoo végig húzta az ujjait az ajkamon, ami a könnycseppjeimtől égett. Majd megcsókolt.
- Kérlek, bocsáss meg. Nem szeretnélek elveszíteni. – mondta reszkető hangon.
Nem szóltam semmit, csak ültem és néztem magam elé. Dongwoo átölelt és azt mondta:
- Már bocsánatot kértem Myungsoo-tól, szóval kérlek te is bocsáss meg nekem. – csukta be a szemét.
- Nem csinálsz többet ilyet. Megígéred? – szólaltam meg végül.
- Ígérem. Ígérem, nem fogok többet ilyet csinálni. – tette Dongwoo a szívére a kezét.
Magamhoz öleltem és megcsókoltam. Annyira el voltunk foglalva egymás közelségétől, hogy nem is vettük észre, ahogy Thunder és Yeon Yeon az ajtóból néz minket.
- Ah, minden jó, ha a vége jó, igaz? – mosolygott Yeon Yeon és megfogta Thunder kezét.
- Így van. – puszilta meg Yeon Yeont Thunder
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése