Ledöbbentem.
- Igaz vagy nem? – tette fel ismét a kérdést.
Nagy levegőt vettem, majd így szóltam:
- Igen, uram, igaz!
- Köszönöm. Ennyire voltam kíváncsi. A további tevékenységeket, majd ismertetem veled. – mondta, majd kiment a szobából. Leültem a földre és sírni kezdtem. Thunder jött be a szobába, Yeon Yeont kereste.
- Kaoru, mit csinálsz a földön? – térdelt le mellém.
- Minden tönkre ment. Minden, az én hibámból. – sírtam.
- Nem a te hibád! Ne okold magad érte. És legfőképpen hagyd abba a sírást, mert egy anyuka nem sír. – törölte le Thunder az arcom. Megöleltem és próbáltam megnyugodni. Eközben bejött Dongwoo, némán letérdelt mellém, bólintott Thundernek, hogy elmehet.
- Szívem, figyelj egy kicsit. – szólított meg Dongwoo, amint Thunder elhagyta a szobát. – Gondolkodtam.
Ránéztem a könnyes szemeimmel és bólintottam.
- Szerintem, se te, sem én nem vagyunk kész egy gyerekre. – mondta halkan.
- Azt mondod, hogy vetessem el? – fanyalodott el a hangom.
- Igen, azt.
- És szerinted neked ebbe mennyi beleszólásod van? – álltam fel.
- Hát elég sok, mivel az én gyerekem is.
- Nem. Szerintem semmi. Én döntök és nem te. – mondtam az ajtóból, majd bevágtam magam mögött.
Yeon Yeon-al futottam össze, aki azt mondta, hogy siessek, mert a rendező-producer látni akar. Felmentem a másodikra és bekopogtam.
- Gyere. – szólt ki a rendező-producer.
- Hívatott? – léptem be az irodába.
- Ülj le. – mutatott a székre.
Leültem majd nyeltem egy nagyot, mert rossz előérzetem volt.
- Beszéltem rólad a Woollim nagyfőnökével. És közösen arra a döntésre jutottunk, hogy ha megtartjátok a babát, akkor nem debütálhatsz. Nem szeretnétek ti sem, ha ez kitudódna. Viszont, ha debütálni szeretnél, akkor el kell vetetned. A döntés rajtad áll. Most elmehetsz. – jelentette ki.
Felálltam, meghajoltam, majd kimentem az irodából. A parkba vettem az irányt, de ahogy kiléptem a bejárati ajtón hatalmas hó fogadott.
- Hó? Most? Milyen hónap van? – néztem értetlenül.
- Wííííííííí, Kaoru!!!!! – ugrott Yeon Yeon a nyakamba.
- Eh? Mivan? – igazítottam meg a hajam, amit Yeon Yeon szétszedett.
- HÓ!!!!!! – csillant fel a szeme és kifutott az ajtón, majd belevetette magát a hóba.
- Yeon Yeon, mi a jó istent csinálsz? Kelj fel azonnal! – jelent meg Thunder.
- Hagyjál! Gyere Kaoru, csináljunk hó angyalt! – lökött bele a hóba Yeon Yeon.
- Te! Na, most kapsz! – nevettem, majd megdobtam egy hógolyóval. Így játszottunk egy darabig, mikor az egész INFINITE megjelent és beszállt a hó csatába. Egymást fürdettük a hóba. Mikor végre mindenki kifáradt, visszamentünk az apartmanba. Min Mi csak nézett, amikor én és Yeon Yeon csuromvizesen léptünk be a szobába.
- Te jó ég! Lányok, mit csináltatok? – pattant fel Min Mi a székből.
- Ház, őh, játszottunk. – nevettem. Megszárítkoztunk és átöltöztünk. Lementünk az ebédlőbe, ahol mindenki ott volt már. Leültünk az asztalhoz, ahol az INFINITE és az MBLAQ ült. Én a lehető legtávolabb ültem Dongwoo-tól. Egész idő alatt tudomást sem vettem róla. Yeon Yeon-nal hülyültem.
- Ah, tele vagyok. – sóhajtottam majd kidőltem az ágyamra.
- Én is. Majd kidurranok. – mondta Yeon Yeon miközben felmászott az emeletes ágy tetejére.
- Kaoru! Nem érdekel, akkor is beszélni fogok veled! – rontott be az ajtón Dongwoo.
- Jézus úristen!!! – ugrott fel Yeon Yeon és beverte a fejét a plafonba.
- Kaoru, beszélnünk kell. Most! – fogta meg Dongwoo keze és kivitt az ajtó elé.
- A kurva életbe. Majdnem szívrohamot kaptam. – káromkodott Yeon Yeon.
- Yeon Yeon, nyugodj már meg! – szólt komor hangon Min Mi.
Dongwoo neki lökött a falnak, majd megcsókolt. Átölelt majd azt mondta:
- Én, nem akarlak ez miatt elveszíteni, de kérlek légy tekintettel az én érzéseimre is.
- Én, sem akarlak elveszíteni. El sem tudod hinni, hogy mennyire fájt, hogy nem beszélhettem veled. – könnyeztem.
- Akkor, mi lesz a babával? – tért a lényegre.
- Szerinted mi lenne a helyes? Te mit tennél a helyemben? Mit szeretnél, mit csináljak? – kérdeztem vissza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése