Ez a veszekedés után, hetekig nem történt semmi. Én énekórára és táncórára jártam Eunjung-hoz, aki igazán kedves volt velem. Yeon Yeon is nagyon keményen dolgozott az MBLAQ koreográfusaként. Sungjong és én elválaszthatatlan barátok lettünk. Debütálásunk előtt két héttel a Music Bank rendező-producere bejelentette, hogy tréning-re megyünk. Vagyis nem én és Min Mi, hanem debütált együttesek, tehát INFINITE, MBLAQ és még mások. Yeon Yeon szintén velük fog tartani, mivel gyakorolnia kell a fiúkkal a táncot. A nagyfőnök beszélt a rendező-producerrel, hogy nem-e lehetne, hogy Min Mi és én is menjünk a tréningre? Habozás nélkül beleegyezett. Az INFINITE nagyon keményen dolgozott és ez miatt kicsit Dongwoo-val elhidegültünk egymástól. Ezért is örültem ennek a tréningnek, hát, ha több időnk lesz együtt lenni. A fellépések alatt én mindig a backstage-ból figyeltem a fiúkat, ahogy a babérokat aratják.
- Unnie! – jött le a színpadról Sungjong.
- Hm? – mérlegeltem a talpig kisminkelt fiút.
- Ugye, te is jössz a tréningre? – nyúlt egy üveg vízért.
- Igen. – válaszoltam gyorsan, miközben Dongwoo-t kerestem.
Nem láttam sehol, így a hátsó ajtón kimentem, hát, ha ott lesz. Ott is volt, de nem volt egyedül. Nem láttam a lány arcát, csak az járt az eszemben, hogy megölöm. Oda rohantam megfogtam a lány vállát és felpofoztam. A földre zuhant, így jobban szemügyre vehettem. Megálltam, majd az arcát fogó, síró Yeon Yeon-t figyeltem.
- Hogy voltál képes? Hogyan? – üvöltöttem.
Yeon Yeon nem szólt semmit. Felállt és elfutott. Dongwoo-ra néztem, majd megfordultam és bementem az épületbe. Dongwoo utánam futott megfogta a csuklóm és a falhoz tolt.
- Eressz el! Azonnal, nem akarlak látni! – haraptam az ajkamba.
Dongwoo ahelyett, hogy bármit is mondott volna magához rántott és hevesen megcsókolt. Ellöktem magamtól és elfutottam. Bementem az MBLAQ öltözőjébe, ami igen rossz döntés volt. Lee Joon, ahogy meglátott, felém vágtázott és üdvözlésképpen megcsókolt. Dongwoo akkor lépett be az ajtón és megindult volna Joon felé, de én a legkisebb ellenállást sem tanúsítottam, így megállt az ajtóban. Átöleltem Joont, de közben reszkettem a félelemtől. Dongwoo csak állt az ajtóban csukott szemmel.
Thunder lépett be az öltözőbe, de szerintem azt kívánta, bár ne tette volna.
- Kaoru, te meg mit csinálsz?? – csattant föl.
- Kérdezd csak Dongwoo-t. Hogy miért smárolt a barátnőddel. – válaszoltam kissé flegmán.
- Mit csináltál? – komolyodott el Thunder.
Dongwoo nagy levegőt vett és így szólt:
- A főnök kérte, hogy jöjjünk össze a sajtó miatt, így ezért kellett megcsókolnom. – fújta ki a levegőt.
- Ja, igen és akkor ezért kellett utána engem is megcsókolni, mi? Nem veszem be. – léptem előre.
- Azért csókoltalak meg, mert nem tudom feltűnt-e neked, de igen ritkán találkozunk. Hiányoztál már. Ennyi az egész. – mondta Dongwoo komoran.
- Cicám, akkor találkozunk este? – vágott közbe Joon.
- Kopj le, te kretén. – löktem odébb. – Akkor ez az egész azért volt, hogy engem védjetek? – kérdeztem.
- Igen. Sajnálom, ha félreértetted. – hajtotta le Dongwoo a fejét.
- Barátom, igen félreérthető, ha a csajommal smárolsz! – akadt ki Thunder. – Jó lenne, ha nem fordulna elő ez többet, mert megkeserülöd, világos?
Yeon Yeon lépett be az ajtón, de amint meglátott engem, fordult is volna meg, de Thunder elkapta neki tolta a folyosón a falhoz és megcsókolta.
- Nem csókolózhatsz rajtam kívül mással! – suttogta Thunder Yeon Yeon fülébe.
- Sajnálom. – mondta Yeon Yeon, közben igyekezett Thunder pillantását kerülni.
- Ma, nincs este semmi dolgom, ha van, kedved megbeszélhetnénk valami „programot”. – vigyorgott Thunder.
Dongwoo és én egy darabig csendben voltunk. Fogalmam sem volt mit mondhatnék.
- Hallottam, hogy te is jössz a tréningre. – törte meg a csendet Dongwoo.
- Igen megyek. Úgy tudom, hogy JeJu-ra megyünk. – csillant fel a szemem.
- Megkaptuk a beosztást. Csak a hét elején lesz dolgunk, utána szabadidő. – mondta.
- Nekem is valahogy olyan lesz. Énekóra, táncóra között fogok cikázni. – húztam el a szám.
- Ha van kedved, akkor majd kirándulhatnánk egyet. – vetette fel Dongwoo az ötletet.
- Nos, hát rendben. Nem rossz ötlet egy kis friss levegő szívni. – egyeztem bele.
- De előbb, még van egy kis dolgunk. – tette össze a két kezét.
- De, haza nem mehetünk, hisz ott vannak a többiek is. – próbáltam kibúvót keresni.
- A többiek nem jönnek egy darabig haza. – vágta rá Dongwoo egyből.
Majd megfogta a kezem kimentünk az épület előtt parkoló kocsihoz, majd otthon történt egy s más. Egész éjjel egymás közelségét élveztük, hiszen nagyon rég nem voltunk már együtt. Becsuktam a szemem és odabújtam a meleg mellkasához. Nem vágytam semmi másra, csak hogy ez a pillanat sose érjen véget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése