Teltek-múltak a hetek. Egyre közelebb került az a nap amikortól már nem vetethetem el a babát. Tudtam, hogy most már le kell ülnöm Dongwooval beszélni a dologról. De, próbáltam elhúzni ameddig lehet. Hisz tudtam, mennyire befolyásolná ez a banda tevékenységeit. Nem beszéltem senkivel róla. Úgy ment minden, mint az ominózus eset előtt.
Három nap maradt hátra. Eldöntöttem, hogy ma beszélek vele. Reggeli után elmentem az Infinite próbatermébe. Még senki nem volt ott. Sunggyu volt az első, aki megérkezett.
- Oh, Kaoru. Hát te? – kérdezte a vezető miközben lepakolta a táskáját.
- Beszélnem kell Dongwooval.
- Hát akkor, miért nem hívod fel? – adott Sunggyu a kezembe egy pohár vizet.
- Mert tudod… - kezdte, de elhallgattam, mert Dongwoo lépett be a terembe. Mosolyogva odalépett, magához húzott és megcsókolt.
- Jó reggelt. – köszönt vidáman.
- Öm neked is. – dadogtam vissza.
- Hogy vagy? – ült le a földre és az ölébe ültetett.
- Azt hiszem, én elmegyek a boltba. – jelentette ki Sunggyu és már ott sem volt.
Nyeltem egy nagyot, majd belekezdtem. – Beszélnünk kell.
- Miről? – ölelt át Dongwoo és becsukta a szemét
- Tudod, te azt nagyon jól. – álltam fel és Dongwoo előre dőlt. Felállt, majd leült a székbe.
- Szeretnéd? – kérdezte.
- Hát furcsán hangzana, ha azt mondanám, hogy nem? – mondtam óvatosan.
- Nem. Hisz csak mi ketten vagyunk, egyelőre itt. Szóval azt mondasz, amit akarsz. Nagyjából, azt hiszem. – nézett Dongwoo az ajtóra.
- Elvetethetem? – ültem le a földre.
- El akarod? – kérdezett vissza.
- Tekintettel rád, igen.
- De, ne rám legyél tekintettel. – állt fel. – Akkor is el akarod vetetni? És ne körmondatokkal beszélj. Igen vagy nem?
Bólintottam és egy könnycsepp gördült le az arcomon. Dongwoo odajött hozzám és megölelt.
- Uláláláááááááá~ - fütyörészett Woohyun. Gyorsan letöröltem az arcomról a könnyeket. Felpattantam majd gyorsan nyomtam egy puszit Dongwoo arcára és kimentem a teremből. Egyenesen „haza” mentem ledőltem az ágyra és elaludtam. Egészen reggelig aludtam. Észre sem vettem, hogy a fiúk hazaértek.
Másnap elmentünk Dongwooval a kórházba. Nem is kellett időpontot kérni, mert volt még üres hely.
- A műtétre fél órán belül sor kerül. – mondta a nővér. Összerezzentem.
- Nyugodj meg. – karolt át Dongwoo. Mély levegőt vettem majd bementem a kórterembe. Az a röpke fél óra nagyon gyorsan elment. Megjött a nővér és az altatóorvos. Dongwoo még egyszer megcsókolt, majd kiment a kórteremből. Becsuktam a szemem és egy könnycsepp gördült le az arcomon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése