- Jóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóó reggelt!!!!
- Ó, te jó ég! – ugrottam fel. – SungRin, mi a jó életet csinálsz itt és miért üvöltesz a fülembe?
- Ka-o-ru-u-u-u, bu-liz-zunk ma eeees-teee!! – ugrált a lány az ágyamon.
- SungRin, nyugi. – tettem a vállára a kezem. Felkeltem és kicsoszogtam a konyhába. Meglepetésemre már megint mindenki ott volt.
- Szija, Kaoru. – integetett Hongki. Elfordítottam a fejem, majd a konyhába mentem.
- Jó reggelt, kicsim. – puszilt meg Dongwoo.
- Mi ez a hangzavar itt? – tettem fel a kérdést
- Hamar híre ment a dolognak és, hát ők meg eljöttek, hogy bulizzanak… - nevetett.
- Haha. Marha vicces. De én úgy gondoltam, hogy ma együtt leszünk… - szontyolodtam el.
- Egész éjjel együtt voltunk. – ölelt meg.
- De, ma szeretnék egésznap veled lenni. – ültem le az egyik székre.
- Ne, legyél telhetetlen, egész életünkben együtt lehetünk. – adta a kezembe az egyik csésze bögrét.
- DE ÉN MA AKAROK!! – csattantam fel. Kicsit hangosra sikeredett, mert mindenki elcsendesedett.
- Tscssss! – tette Dongwoo a kezét a számra.
- Kaoru, beszélhetnénk? – ült le mellém Thunder.
- Ó, szia. Persze mondd csak. – fordultam hátra.
- Na, szóval szeretném eljegyezni Yeon Yeont… Szerinted jó ötlet? – mondta halkan a fiú, nehogy valaki meghallja.
- WoW, tényleg? Juj, de romantikus. – mosolyodtam el.
- Mikor lenne re a legmegfelelőbb pillanat? – hajolt oda hozzám.
- Megvan! – ugrottam fel.
- Na, mi az?
- Mi lenne, ha most megkérnéd és az esküvőnk egy napon lenne megtartva? – csillant fel a szemem.
- Most? Azonnal? – csuklott el a fiú hangja.
- Igen, most. Hát, már úgy is mindenki itt van.
Thunder elment. Nem sokkal később már ott toporgott a konyhában.
- Jaj, nagyon félek. Mi lesz, ha nemet mond? – aggódott
- Nyugi, igent fog mondani. – öleltem meg. – Na, de gyerünk, menj, itt a jó alkalom.
Ahogy, Thunder belépett a nappaliba mindenki elcsendesedett. Odasétált Yeon Yeonhoz. Letérdelt, majd megfogta a kezét.
- Shin Yeon Yeon. Hozzám jössz feleségül? – mutatta a gyűrűsdobozt. Miközben az ajtóban álltam és a figyeltem az eseményeket ránéztem az én gyűrűmre. És elmosolyodtam
Dongwoo mögém állt és hátulról átölelt.
- Tetszik? – kérdezte.
- Igen, nagyon. – fordultam hátra.
- Akkor jó. – mosolyodott el
Yeon Yeon lesokkolva állt a szoba közepén.
- Na? – kérdezte Thunder elbizonytalanodva.
- Igen. Igen. Igen. – sírta el magát Yeon Yeon és Thunder nyakába borult. Megtapsoltuk őket.
- Ah, nézd már olyan aranyosak. – bökte Hongkit oldalba SungRin.
- Várj még azzal egy kicsit. – ült le a székre Hongki. Yeon Yeon odajött hozzám és megölelt. Elmosolyodtam és megnéztem a kezén a gyűrűt. Mondjuk, nekem a sajátom jobban tetszik, de nem baj. Az a fő, hogy Yeon Yeon boldog.
- Mi lenne, ha elmennénk? – ülte le Thunder Yeon Yeon mellé.
- Menjünk.
Thunderék után a többiek is elszivárogtak. Nem volt olyan késő. Délután kettő fele lehetett.
- Fuh. – dőltem el a kanapén.
- Elfáradtál?
- Jahm. Nagyon. – nyújtózkodtam.
- Nos, hova kéne menni? – kérdezte Dongwoo, miközben megigazította a hajam.
- Aludni…
- Nem te mondtad, hogy ma velem akarsz lenni?
- Miért és alvás közben nem leszel ott? – nevettem.
- Lehet, hogy elmegyek este… - kezdett bele, de megállítottam.
- Ó, igen? – álltam föl, majd lehúztam az ujjamról a gyűrűt és a földre dobtam. – Csak, hogy lásd, hogy én, hogy gondolom. Ezzel kiviharoztam a lakásból.
-….anyáékhoz. – fejezte be a mondatot miután becsaptam magam mögött az ajtót. Tébolyogtam egy darabig a városban, de kezdtem éhes lenni és nem volt nálam a pénztárcám. Felhívtam Yeon Yeont, aki egyből el is jött értem.
- Mit csinálsz itt egyedül? – kérdezte mikor odaért.
- Összevesztünk.
- Deh, deh, deh. Hát még csak most kérte meg a kezed… - nyüszített Yeon Yeon.
- Nem lesz esküvő és kész. Ha ő félrelép, akkor én is. Jahm, találkoznom kell Joon-al.. – mondtam. Majd elindultam az MBLAQ próbaterméhez. Szerencsémre még ott voltak. Kopogás nélkül bementem.
- Nahát, nahát, kit látnak szemeim? – mosolygott Joon.
- Szia~ - köszöntem majd megöleltem.
- Ebbe nem megyek bele… - tolt el magától. Thunder lépett be a szobába, de azonnal észrevehetetlenül ki is ment. Tárcsázni kezdett és már telefonált is.
- Dongwoo, baj van!! Kaoru meg Joon… - mondta reszkető hangon. Dongwoo semmit nem mondott lecsapta a telefont. Nem telt el sok idő Dongwoo már ott is volt, a dühtől égett az arca. Be akart rontani a próbaterembe, de Thunder megállította.
- Várj.
- Mégis mire? Meg akarom ölni azt az embert!!!! – ahogy Dongwoo ezt elmondta berúgta az ajtót, amitől megijedtem és felugrottam. Kikerekedett a szemem, meg sem tudtam mozdulni. Seungho megfogta a karom és odébb húzott, hogy ne kerüljek bele Dongwoo offenzívájába. Dongwoo nekirohant Joonnak, aki hátra eset. Dongwoo letérdelt és megfogta Joont a nyakánál.
- Nem megmondtam, ha még egyszer hozzá érsz, a feleségemhez megöllek? – ordította.
- Ő jött ide. – mondta Joon azzal a kevés levegővel, amije maradt.
- Elég!!! Hagyd abba, meg fogod ölni!! – kapálóztam, mert Seungho visszafogott, hogy ne menjek oda.
- Veled meg még később számolunk! – nézett rám Dongwoo szúrós tekintettel. Yeon Yeon rohant be a szobába és Thunder segítségével leszedték Joon-ról Dongwoot. Joon egyből felállt és elfutott.
- YEON YEON!!! – emelte fel a kezét Dongwoo, hogy meg akarja ütni. Thunder Yeon Yeon elé állt.
- Ha hozzá mersz érni, darabonként töröm el minden egyes csontod! – nézett komolyan Thunder. Dongwoo letette a kezét, megfordult megfogta a karom és kirángatott a teremből. Olyan erős húzott, hogy már nyögtem a fájdalomtól. Hazáig így rángatott. Ahogy beértünk a lakásba kulcsra zárta az ajtót, majd a kanapéra döntött. Amilyen gyorsan csak tudta levette minden ruhám és elkezdett csókolgatni. Meg sem mertem szólalni. A karom annyira fájt… Csak sírtam csendben. 10 perc elteltével megnyugodott és leült a kanapé szélére. Arcát a tenyerébe temette és mintha sírt volna. Továbbra sem mertem megmozdulni. Majd hosszú percek eltelte után felkeltem és megöleltem, de belül reszkettem, mint a nyárfalevél. Megvártam, míg elalszik, aztán lefektettem a kanapéra és betakartam. Lefürödtem és elmentem aludni.
Reggel, ahogy felkeltem kimentem a nappaliba, de semmi változás nem történt. Feltettem főni a kávét és leültem olvasni. Fél órával később Doongwoo is felébredt. Kijött a konyhába leült velem szembe és a kávés csészét nézegette.
- Olyan lelkiismeret furdalásom van. – hajtotta le a fejét. Én nem szóltam csak ránéztem.
- Tegnap olyat tettem, amit soha az életemben nem akarok többet. Tudom, hogy nem fogsz nekem megbocsájtani, de…- hagyta befejezetlenül a mondatot és jobb karom néztem, amin hatalmas seb volt. – Ezt én csináltam? – kérdezte, de közben reménykedett, hogy a válasz nemleges lesz. Bólintottam.
- Iszonyatos férj vagyok… - borult az asztalra. – De tegnap annyira ideges lettem miután Thunder felhívott. Mintha nem is önmagam lettem volna.
A végére már könnybe lábadt a szemem és nem bírtam tovább szó nélkül.
- Én is sajnálom, amiért kiborultam.
- De az én hibám sokkal nagyobb. – hajtotta le a fejét. Felálltam odamentem mögé és megöleltem.
- Nyugodj meg. Ha ezt fogod hajtogatni, attól még nem lesz jobb. Felém fordult és szorosan átkarolta a derekam. Letérdeltem a szék mellé és megcsókoltam, hogy éreztessem vele, hogy megbocsájtok. Felemelte a fejét és a könnyes szemeivel rám nézett.
- Annyira, de annyira szeretlek, és nem akarlak elveszíteni. Leültünk a kanapéra átöleltük egymást és elaludtunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése