A telefonom csörgésére keltünk. De nem érdekelt bárki is hívott volna, úgy sem vettem volna fel. Kikapcsoltam és eldobtam. Elmentem lezuhanyozni, mire kijöttem Dongwoo egy háromfogásos reggelivel várt.
- Óhhh. – lepődtem meg.
- Még mielőtt elkezdenénk a reggelit. Lenne egy kérdésem. – jött oda hozzám. – Mit szólnál, ha két napon belül megtartanánk az esküvőt? Kiköptem a vizet.
- Hogy mi? Azt hiszem, le kell ülnöm…
- Már minden elő van készítve. A ruhák, a hely, a meghívók, minden. – mondta miközben narancsot töltött a poharamba.
- Egyelőre a gyűrűm sincs meg. – fordítottam el a fejem.
- Itt van nálam. – mutatta az ékszert és felhúzta az ujjamra.
- Erről még beszélünk, most viszont együnk, mert farkaséhes vagyok. – nevettem. Reggeli után elmentünk megnézni az esküvő helyszínét.
Gyönyörű szép volt. És belegondolni, hogy két napon belül itt fogok állni, hogy lekötelezzem magam. Kirázott a hideg az izgalomtól. Egyre jobban vártam a napot…
Elérkezett a nagynap. Reggel már hatkor talpon voltam. Nem sokkal később megérkezett Dongwoo anyukája is.
Sürgött forgott a konyhában, igyekezett mindent előkészíteni. Nekem közben mennem kellett már a sminkeshez, szóval reméltem, hogy Dongwoo nem hagyja cserben az anyukáját és segíteni fog neki. Mire visszaértem a sminkestől, már az én szüleim is ott voltak. Természetesen, ahogy szokás inni kell mindenkivel. Nem akartam lerészegedni itt reggel. De bizony sokan fognak még jönni. Nagyon gyorsan telt ám az idő. Megjöttek a barátaim is, de nekem mennem kellett a fodrászhoz. Teljesen ki fogok nyúlni. Ahogy megcsinálták a hajam, rohantam haza, mert időre kellett a helyszínre odaérni és már így is késésben voltunk.
- Yeon Yeon, kérlek, gyere, segíts felöltözni. – kérleltem. Bementünk a szobámba Yeon Yeonnak elállt a szava a ruhát nézve.
- Azt a kurva, de jól néz ki. – csillant fel a szeme.
- Igen szerintem is. – mosolyogtam. Yeon Yeon felsegítette a ruhát. Mire kész lettünk már mindenki elment csak anyum, Yeon Yeon és Dongwoo anyukája maradt ott.
- Jaj, nagyon szép vagy. – csapta össze Dongwoo anyukája a kezét.
- Köszönöm szépen.
- Indulhatunk? – kérdezte anya. Bólintottam és már mentünk is a kocsihoz. Nagyon hamar odaértünk, így én még bementem egy külön szobába, ahol próbáltam nyugtatni magam. Nagyon ideges voltam. Féltem, hogy valami balul fog elsülni. Aggódásom be is következett. Ahogy apa bejött a szobába, hogy az oltárhoz kísérjen összeesett.
- Apa, apa! Kelj fel! Apa! Valaki segítség! – kiabáltam. Thunder, ahogy meghallotta azonnal ott volt.
- Kaoru, mi történt? – ijedt meg a fiú.
- Thunder, kérlek, hozz segítséget! – sírtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése