12. rész

- Jó reggelt! – nyújtózkodott Yeon Yeon. – Átmegyek Kaoru-hoz.

- Jól van, de siess vissza. – ásította Thunder.

Yeon Yeon sietve felöltözött és becsörtetett a szobánkba, ami nem volt éppen egy okos ötlet, mert mi Dongwoo-val épp párnacsatáztunk és szegény Yeon Yeon-t eltaláltuk a párnával.

- Yeon Yeon, sajnálom! – ugrottam le az ágyról.

- Umm. Iye. Csak szólni akartam, hogy kicsit igyekezz, mert 1 óra és itt van a busz. – igazította meg Yeon Yeon a haját.

- Oké. De, most ő, izé kimennél? – pislogtam rá nagyokat.

- Értem én, de van nálatok, őő tudod?! – állt Yeon Yeon még mindig a szoba közepén.

- YEON YEON!!! Húzd már el a beled! – kiáltott rá Dongwoo. Yeon Yeon kiment, mi pedig folytattuk a kis játékunkat, mikor megint kopogtak.

- Ó, az isten bassza már meg! Mi van? Mit akarsz már megint? – üvöltöttem ki az ajtón.

- Szia, Kaoru! Ráérsz egy picit. – dugta be a fejét az ajtón Min Mi.

- Ahjsh. Cica, várj, egy picikét mindjárt jövök. – mondtam Dongwoo-nak, majd kimentem Min Mi-vel a folyosóra.

- Kaoru, segítened kell nekem! – nézett Min Mi segélykérően.

- Miben? De fogd rövidre, mert párnacsatázni akarok. – sürgettem.

- Tudod, van a Big Bang. – kezdte.

- Igen. – bólogattam.

- És tudod… T.O.P azt mondta, hogy tetszem neki. Most mit csináljak? – suttogta Min Mi, nehogy valaki meghallja.

- És te mit mondtál neki? – kérdeztem.

- Elfutottam, mert nagyon megijedtem. Tudod, nekem is nagyon tetszik ő. Csak félek. És ő is ott lesz a Music Bank féle tréningen. – sóhajtotta Min Mi.

- Hát, akkor majd ott döntesz. Addig még ismerkedsz vele és majd meglátjuk mi lesz, oké? – intéztem el gyorsan a dolgot, hogy minél hamarabb vissza tudjak menni Dinowoo-hoz.

- Igen, ez jó ötlet. Köszönöm Kaoru! Akkor majd a buszon találkozunk. – ölelt meg Min Mi.

Visszafutottam a szobába és legnagyobb meglepetésemre Yeon Yeon és Thunder is ott volt.

- Ahjsh. Megőrülök már. – mormogtam magamban.

- Kaoru, hol voltál? Mindjárt itt lesz a busz. – támadt le Yeon Yeon.

- Kössz, hogy megint itt vagy. Az istenit, hogy lenne egyszer, hogy nem tűnsz fel! – törtem ki.

- Én is szeretlek, köszönöm. – válaszolta durcásan Yeon Yeon.

- Mi bajod van Kaoru? – lépett oda hozzám Thunder.

- Az, hogy kb. egy percet sem tudok a pasimmal lenni, az. – szorítottam ökölbe a kezem. Bementem a fürdőszobába előrángattam a táskámat, majd elkezdtem beledobálni a fontosabb dolgokat.

Fél óra múlva, meg is érkezett a busz, ami csurig tele volt kpop sztárokkal. MBLAQ, SHINee, Big Bang, INFINITE, Bolck B, B2ST, Super Junior, 2PM, 2AM, ZE:A, Teen Top, DGNA, C.N.Blue és az FT Island. Alig volt már hely így Min Mi és én külön ültünk. Min Mi Niel mellé ült, én pedig Doojun mellé. Yeon Yeon természetesen Thunder mellett az MBLAQ-nál.

Nagyon jó kedvűek voltunk. Két órás út után végre felállhattam.

- Ah, de jó végre felállni. Már elgémberedtem a sok ülésben. – nyújtózkodtam.

Kipakoltuk a cuccainkat a buszból majd bejelentkeztünk az apartmanba.

Mindenki lakott valakivel. Mivel, mi voltunk hárman lányok, így Yeon Yeon, Min Mi és én egy szobába kerültünk. A tanárok természetesen lakosztályt kaptak.

- Ez nem igazság! – nyavalygott Yeon Yeon.

- De így nagyobb buli lesz. – vigyorogtam.

- Ahhhh, és még nem is lehetek együtt Thunderrel, mert a tanárok itt lesznek és figyelnek. – toporzékolt Yeon Yeon.

- Yeon Yeon, hagyd már abba! – nézett Min Mi szúrós pillantással.

- Ennyi erővel, én se lehetek együtt Dongwoo-val, mivel ELVILEG te jársz vele. – ültem le az ágyra.

- Kaoru, azt hittem ezt már megbeszéltük. – váltott komolyra Yeon Yeon.

- Igen meg, de akkor is zavar, hogy a pasimmal smárolsz. – húztam el a szám.

- Én sem élvezem, de muszáj. – ült le Yeon Yeon mellém.

- Befejeznétek? Nem azért vagyunk itt, hogy ti oltsátok egymást. – vágott közbe Min Mi.

- Tényleg és mi van T.O.P-al? – kérdeztem. De kicsit hangos voltam, mert pont ő lépett be az ajtón és meghallotta, amit beszéltünk.

- Kaoru, te idióta! – gondolta Min Mi magában, ahogy rám nézett.

- Yeon Yeon, gyere, nézzünk körül. – karoltam Yeon Yeon-ba.

- Hmm. Gyerünk, úgy is akartam beszélni Thunderral. – tette Yeon Yeon zsebre a telefonját.

- Már mondtam, hogy nem Thunder…. – kezdtem és becsuktam magunk mögött az ajtót. A folyosón épp Dongwoo és Thunder sétált.

- Szia, kicsim! – csókolt meg Dongwoo üdvözlésképpen és Thunder ugyanígy tett Yeon Yeon-nal.

- Lemegyünk a partra? – kérdezte Thunder Yeon Yeont.

- Igeeeen! – ugrált Yeon Yeon. Majd kézen fogva elsétáltak. Egy darabig még néztük őket, majd mi is elindultunk, csak a másik irányba.

- Hova is megyünk? – kérdeztem.

- Találtam egy szép öbölt és meg akarom neked mutatni. – válaszolta Dongwoo.

T.O.P és Min Mi csak álltak egy darabig egymás figyelve, majd T.O.P törte meg a csendet.

- Döntöttél már? – kérdezte halkan, nehogy valaki meghallja.

- Háááát… - kezdett bele Min Mi, de T.O.P meg se várta, hogy mondjon valamit. Neki lökte Min Mi-t a falnak és megcsókolta. Ekkora bejött a szobába Eunjung, aki engem keresett, hogy ismertesse újból a beosztásomat.

- Ti meg mit csináltok? – kérdezte meglepődve.

11. rész

Ez a veszekedés után, hetekig nem történt semmi. Én énekórára és táncórára jártam Eunjung-hoz, aki igazán kedves volt velem. Yeon Yeon is nagyon keményen dolgozott az MBLAQ koreográfusaként. Sungjong és én elválaszthatatlan barátok lettünk. Debütálásunk előtt két héttel a Music Bank rendező-producere bejelentette, hogy tréning-re megyünk. Vagyis nem én és Min Mi, hanem debütált együttesek, tehát INFINITE, MBLAQ és még mások. Yeon Yeon szintén velük fog tartani, mivel gyakorolnia kell a fiúkkal a táncot. A nagyfőnök beszélt a rendező-producerrel, hogy nem-e lehetne, hogy Min Mi és én is menjünk a tréningre? Habozás nélkül beleegyezett. Az INFINITE nagyon keményen dolgozott és ez miatt kicsit Dongwoo-val elhidegültünk egymástól. Ezért is örültem ennek a tréningnek, hát, ha több időnk lesz együtt lenni. A fellépések alatt én mindig a backstage-ból figyeltem a fiúkat, ahogy a babérokat aratják.

- Unnie! – jött le a színpadról Sungjong.

- Hm? – mérlegeltem a talpig kisminkelt fiút.

- Ugye, te is jössz a tréningre? – nyúlt egy üveg vízért.

- Igen. – válaszoltam gyorsan, miközben Dongwoo-t kerestem.

Nem láttam sehol, így a hátsó ajtón kimentem, hát, ha ott lesz. Ott is volt, de nem volt egyedül. Nem láttam a lány arcát, csak az járt az eszemben, hogy megölöm. Oda rohantam megfogtam a lány vállát és felpofoztam. A földre zuhant, így jobban szemügyre vehettem. Megálltam, majd az arcát fogó, síró Yeon Yeon-t figyeltem.

- Hogy voltál képes? Hogyan? – üvöltöttem.

Yeon Yeon nem szólt semmit. Felállt és elfutott. Dongwoo-ra néztem, majd megfordultam és bementem az épületbe. Dongwoo utánam futott megfogta a csuklóm és a falhoz tolt.

- Eressz el! Azonnal, nem akarlak látni! – haraptam az ajkamba.

Dongwoo ahelyett, hogy bármit is mondott volna magához rántott és hevesen megcsókolt. Ellöktem magamtól és elfutottam. Bementem az MBLAQ öltözőjébe, ami igen rossz döntés volt. Lee Joon, ahogy meglátott, felém vágtázott és üdvözlésképpen megcsókolt. Dongwoo akkor lépett be az ajtón és megindult volna Joon felé, de én a legkisebb ellenállást sem tanúsítottam, így megállt az ajtóban. Átöleltem Joont, de közben reszkettem a félelemtől. Dongwoo csak állt az ajtóban csukott szemmel.

Thunder lépett be az öltözőbe, de szerintem azt kívánta, bár ne tette volna.

- Kaoru, te meg mit csinálsz?? – csattant föl.

- Kérdezd csak Dongwoo-t. Hogy miért smárolt a barátnőddel. – válaszoltam kissé flegmán.

- Mit csináltál? – komolyodott el Thunder.

Dongwoo nagy levegőt vett és így szólt:

- A főnök kérte, hogy jöjjünk össze a sajtó miatt, így ezért kellett megcsókolnom. – fújta ki a levegőt.

- Ja, igen és akkor ezért kellett utána engem is megcsókolni, mi? Nem veszem be. – léptem előre.

- Azért csókoltalak meg, mert nem tudom feltűnt-e neked, de igen ritkán találkozunk. Hiányoztál már. Ennyi az egész. – mondta Dongwoo komoran.

- Cicám, akkor találkozunk este? – vágott közbe Joon.

- Kopj le, te kretén. – löktem odébb. – Akkor ez az egész azért volt, hogy engem védjetek? – kérdeztem.

- Igen. Sajnálom, ha félreértetted. – hajtotta le Dongwoo a fejét.

- Barátom, igen félreérthető, ha a csajommal smárolsz! – akadt ki Thunder. – Jó lenne, ha nem fordulna elő ez többet, mert megkeserülöd, világos?

Yeon Yeon lépett be az ajtón, de amint meglátott engem, fordult is volna meg, de Thunder elkapta neki tolta a folyosón a falhoz és megcsókolta.

- Nem csókolózhatsz rajtam kívül mással! – suttogta Thunder Yeon Yeon fülébe.

- Sajnálom. – mondta Yeon Yeon, közben igyekezett Thunder pillantását kerülni.

- Ma, nincs este semmi dolgom, ha van, kedved megbeszélhetnénk valami „programot”. – vigyorgott Thunder.

Dongwoo és én egy darabig csendben voltunk. Fogalmam sem volt mit mondhatnék.

- Hallottam, hogy te is jössz a tréningre. – törte meg a csendet Dongwoo.

- Igen megyek. Úgy tudom, hogy JeJu-ra megyünk. – csillant fel a szemem.

- Megkaptuk a beosztást. Csak a hét elején lesz dolgunk, utána szabadidő. – mondta.

- Nekem is valahogy olyan lesz. Énekóra, táncóra között fogok cikázni. – húztam el a szám.

- Ha van kedved, akkor majd kirándulhatnánk egyet. – vetette fel Dongwoo az ötletet.

- Nos, hát rendben. Nem rossz ötlet egy kis friss levegő szívni. – egyeztem bele.

- De előbb, még van egy kis dolgunk. – tette össze a két kezét.

- De, haza nem mehetünk, hisz ott vannak a többiek is. – próbáltam kibúvót keresni.

- A többiek nem jönnek egy darabig haza. – vágta rá Dongwoo egyből.

Majd megfogta a kezem kimentünk az épület előtt parkoló kocsihoz, majd otthon történt egy s más. Egész éjjel egymás közelségét élveztük, hiszen nagyon rég nem voltunk már együtt. Becsuktam a szemem és odabújtam a meleg mellkasához. Nem vágytam semmi másra, csak hogy ez a pillanat sose érjen véget.

10. rész

A ház nem volt olyan nagy, de kicsinek sem mondható. Az előszoba egybe volt kötve a konyhával. Ezen kívül volt még három szoba, amit ha jól sejtek a hálószobák voltak. Tiszta volt, egy fiúlakáshoz képest. Levettem a cipőmet és, ahogy illendő volt meghajoltam. Öt fiú állt ott mosolyogva és integettek. Kicsit megijedtem, hogy ennyi fiú van körülöttem. Dongwoo megérezte a nyugtalanságomat és így szólt:

- Nyugi, nem lesz baj. – suttogta a fülembe.

A fiúk közelebb jöttek és bemutatkoztak.

- Annyeonghaseyo INFINITE imnida. – mondták egyszerre és meghajoltak.

- Izé, sziasztok. Kaoru Kasuga Arishima vagyok – nyögtem ki nehezen.

- A leader-ünk Sunggyu. A többiek pedig: Sungyeol, Woohyun, Hoya. És a maknae-nk Sungjong. – mutatott be mindenkit sorban Dongwoo.

- Sziaaaaaa Kaoru! – ugrott oda mellém egy rózsaszín pulcsis fiú, akit Dongwoo az imént Sungjong-nak hívott.

- Állj! Hol van L? – torpant meg Dongwoo.

- Azt mondta, hogy nem érdekli a dolog és nem fog kijönni. – mondta halkan Sunggyu.

- Na, majd meglátjuk. – mondta dühtől forró hangon és berontott a szemben lévő ajtón. Kiabálás hallatszott bentről, végül Dongwoo L-t hajánál ráncigálva vonszolta ki a szobából.

- Mondd még egyszer, hogy nem érdekel! Mondd még egyszer! – kiabált Dongwoo.

- Engedj már el! Megőrültél?? – sikított L a fájdalomtól.

- Woohyun, siess a menedzserért! – adta ki az utasítást Sunggyu.

Mind a két menedzser befutott a lakásba.

- Dongwoo! Azonnal engedd el Myungsoo-t! –emelte fel a hangját a menedzser.

- Majd, ha bocsánatot kér, amiért így viselkedett! – húzta meg még jobban L haját.

Én csak álltam ott és nem bírtam felfogni a történéseket. Sungjong félt, ezért mögém állt.

- Rendben, sajnálom! Sajnálom, csak engedj már el! – sírt már L.

- Dongwoo, fejezd be!! – kiáltottam el végül magam.

Mindenki elcsendesedett és engem néztek.

- Nem fejeznéd be?? Köszönöm, én belőled nem kérek. – fordultam sarkon és kimentem a házból. „Most nagy hülyeséget csináltam. Idióta, idióta, idióta” – vertem a fejemet.

Visszamentem a hotel-be Yeon Yeon-hoz.

- Kaoru, hát te? – nézett Yeon Yeon értetlenül.

- Elegem van! Dongwoo megőrült. Haza akarok menni. Most. – járkáltam fel s alá.

- Ülj le és nyugodj meg előbb. Ja, és mondd el mi a baj. – tolt oda Yeon Yeon egy fotelhez.

- Elmentünk a lakására, úgy ahol a banda tagjaival lakik. Na és L-el van Dongwoo egy szobában és, mivel Dongwoo velem akart egy szobában lenni, így L-nek kint kellett volna aludnia a földön, de ezt ő nem akarta. És Dongwoo megőrült a hajánál fogva ráncigálta szerencsétlen srácot. – mondtam el egy levegővel.

- Jézusom, ez őrült! Azonnal szakíts vele! – tette Yeon Yeon a térdemre a kezét.

Kopogtak az ajtón. Thunder volt az, Dongwoo kíséretében.

- Kaoru, kérlek hallgass meg. – hajtotta le Dongwoo a fejét.

- Nem akarlak látni. – fordultam el.

- Sajnálom. Nagyon, nagyon, nagyon sajnálom, nem akartam neked kellemetlenséget okozni. – folytatta. Eközben Thunder és Yeon Yeon kimentek a szobából.

- Nem vagyok rád kíváncsi, értsd meg! – kiabáltam és sírni kezdtem. Dongwoo odajött és megölelt. Ellenkezni akartam, de egyik porcikám sem akart engedelmeskedni.

- Sajnálom, Kaoru. Meg tudsz nekem bocsájtani? – törölte le az arcom.

- Nem. Nem tudok. – sírtam továbbra is. Dongwoo végig húzta az ujjait az ajkamon, ami a könnycseppjeimtől égett. Majd megcsókolt.

- Kérlek, bocsáss meg. Nem szeretnélek elveszíteni. – mondta reszkető hangon.

Nem szóltam semmit, csak ültem és néztem magam elé. Dongwoo átölelt és azt mondta:

- Már bocsánatot kértem Myungsoo-tól, szóval kérlek te is bocsáss meg nekem. – csukta be a szemét.

- Nem csinálsz többet ilyet. Megígéred? – szólaltam meg végül.

- Ígérem. Ígérem, nem fogok többet ilyet csinálni. – tette Dongwoo a szívére a kezét.

Magamhoz öleltem és megcsókoltam. Annyira el voltunk foglalva egymás közelségétől, hogy nem is vettük észre, ahogy Thunder és Yeon Yeon az ajtóból néz minket.

- Ah, minden jó, ha a vége jó, igaz? – mosolygott Yeon Yeon és megfogta Thunder kezét.

- Így van. – puszilta meg Yeon Yeont Thunder

9. rész

Másnap reggel, ahogy megfordultam az ágyban, résnyire kinyitottam a szemem, hogy megnézzem Dongwoo hogyan alszik. Dongwoo engem nézett és mosolygott.

- Jézusom!!!! – kiáltottam és leborultam az ágyról.

- Kaoru, jól vagy? – ugrott fel Dongwoo

- Aúú! Nagyon megijesztettél. – keltem fel a földről.

- Nem akartalak. – simogatta meg a fejem.

- Pedig sikerült. – nevettem.

Később át akartam menni Yeon Yeon-hoz, de Dongwoo azt mondta, hogy szeretne nekem munkát találni, így együtt bementünk a munkahelyére. Mielőtt bementünk volna, végig mértem a hatalmas épületet. Rengetek ablaka volt és egy nagy díszes táblára az volt írva: Woollim Entertaiment. Dongwoo megfogta a kezem és bementünk. Felmentünk a 4 emeletre és jobbról a 3 ajtóra, az volt írva, hogy: Director. Dongwoo bekopogott.

- Szabad. – szóltak bentről. Dongwoo benyitott és meghajolt.

- Jó reggelt Igazgató úr! – köszönt.

- Igen-igen, neked is Dongwoo. – bólogatott az igazgató. – Mit tehetek érted? – kérdezte.

- Igazgató úr, ő a barátnőm Kaoru Kasuga Arishima és szeretném, ha tudna neki adni valami munkát. – mondta halkan Dongwoo.

Az igazgató elgondolkodott, majd így szólt:

- Énekelni tudsz? – kérdezte.

- Uhum. – bólintottam.

- Had halljunk. – mutogatott a kezével az igazgató.

Az igazgató állva tapsolt, ami engem nagyon boldoggá tett.

- Igen, igen. Nagyon jó volt. – ült le az igazgató a székébe.

- Köszönöm. – mondtam és meghajoltam.

- Nos, akkor tud neki adni valami munkát? – tért a lényegre Dongwoo.

- Igen. Tudok. Van itt nekem egy gyakornokom Jung Min Mi vele fog debütálni. A banda neve pedig: Davichi

- Nem kell gyakornoknak lennem? – kérdeztem meglepődve.

- Nem. Nem kell. Hangod eléggé kifejlődött már, de azért énekórákra fogsz járni. A tanárod, Ham Eun Jung lesz és kedd, szerda, csütörtök 11 óra. Most pedig elmehettek.

- Igenis. Köszönjük. – mondtuk egyszerre Dongwoo-val és meghajoltunk.

Kimentünk az épület elé és elbúcsúztunk.

- Nekem mennem kell próbára, majd a hotel-ban találkozunk, addig pakolj össze. – mondta Dongwoo majd erőteljesen megcsókolt.

- Oké. Szia! – integettem neki.

Visszamentem a hotel-be és felfutottam Yeon Yeon-ék szobájához. Bekopogtam és bementem. Yeon Yeon egyedül volt.

- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! YEON YEON!!!! – ugráltam.

- Na, mi történt? – ugrált velem.

- Énekes leszek! El tudod ezt hinni? – kiabáltam még mindig az örömtől.

- Én meg koreográfus!!! – kiabálta Yeon Yeon.

- Hogy, hogy? – váltam hirtelen komollyá.

- Thunder elintézte, hogy én legyek az MBLAQ koreográfusa. – mosolygott Yeon Yeon.

- MBLAQ?????? – riadtam meg.

- Igen. Hát nem nagyszerű? – ugrált Yeon Yeon még mindig.

- Nem. Nem nagyszerű. Az a vadállat Lee Joon meg akart engem erőszakolni, elfelejtetted? – meredtem rá.

- Kaoru, Thunder nem engedné, hogy bármit is csináljon velem. – próbált Yeon Yeon nyugtatgatni.

Mielőtt bármit is mondhattam volna, Thunder lépett be az ajtón.

- Oh, szia Kaoru. – köszönt Thunder.

Én odamentem hozzá és felpofoztam.

- Hogy lehettél ilyen felelőtlen? Normális vagy? – ordibáltam Thunderrel, majd kiviharoztam a lakásból.

- Hát, őt meg mi lelte? – nézett Thunder értetlenül.

- Nem tudom. Milyen volt a napod? – kérdezte Yeon Yeon.

Bementem a szobába és visszadobáltam a táskába azt a kevés cuccot, amit kivettem belőle, majd leültem és vártam. Nem sokkal később Dongwoo jött be a szobába elég mérgesen.

- Mi a baj? – kérdeztem bizonytalanul.

- L. L a baj. Egy makacs önző dög. Közöltem a fiúkkal, hogy egy kis ideig nálunk fogsz lakni és, hogy L aludjon az előtérben. Erre L teljesen megőrült, hogy mi az, hogy az előtérben aludjon meg egyáltalán. Plusz még a próbán Sungjong-ot is fellökte. – járkált fel s alá Dongwoo idegesen.

- Aj, hagyd. Majd elmegyek részmunkaidőben dolgozni és majd lakok albérletben. – álltam elő az ötlettel.

- Jaj, nagyon jó ötlet, aztán nem Lee Joon fog megerőszakolni, hanem valaki más. Briliáns. – rakott odébb Dongwoo.

- Akkor nem tudom. – ültem le az ágyra.

- Én viszont igen. Akkor is velünk fogsz lakni, ha L mindent megtesz az érdekében, hogy ne. Összepakoltál? Na, akkor menjünk. – megfogta a táskáim és kimentünk a hotel-ból.

Egy fekete kocsi jött értünk, ami egyenesen az INFINITE lakására vitt.

Dongwoo benyitott a házba, ahol a többiek már vártak minket.

8. rész

Ahogy beértünk a hotel-be Dongwoo szólt a recepción, hogy vigyenek fel a szobába ételt. A szobában irritálóan nagy csönd volt. Mindenki próbálta felemészteni a történteket. Míg végül Yeon Yeon törte meg a csendet.

- Kaoru, sajnálom. Honto, honto gomen. – borult térdre Yeon Yeon.

- Yeon Yeon, ne butáskodj. Kelj fel! – guggoltam le mellé.

Thunder már éppen mondani akart valamit, amikor csöngettek. Dongwoo kiment és behozott egy nagy tálcát, amin rengeteg étel volt. Letette a nagy, kerek asztalra, majd kiment a szobából. Felálltam és utána futottam.

Thunder és Yeon Yeon kettesben maradtak a szobában, néhány pillanatig csendben ültek, majd Yeon Yeon szólalt meg.

- Izé.. köszönöm. – dadogta.

- Iye. – rázta a fejét Thunder. – De ugye jól vagy? – fogta meg Yeon Yeon vállát.

- Őőőőőő… igen. Azt hiszem. – pirult el Yeon Yeon.

[a következő történések csak erős idegzetűeknek ajánlott]

Thunder leült Yeon Yeon mellé a szőnyegre. Néhány percig csak mélyen egymás szemébe néztek. Majd Thunder lassan és gyengéden megcsókolta Yeon Yeon-t. Hosszú és óvatos csók volt. Szó mi szó Yeon Yeon nagyon is élvezte, ahogy a fiú ajakai az övét érintették és ezt éreztette is vele. Thunder fogta a jelet és tovább merészkedett. Elkezdte levenni Yeon Yeon pulcsiját. Yeon Yeon összerezzent és Thunder hirtelen meg is állt és így szólt:

- Ne aggódj, óvatos leszek. – súgta Yeon Yeon fülébe.

Yeon Yeon ellazult és Thunder is folytatta, amit elkezdett. Mikor megszabadult az érzelmeit feltartó ruháktól a hideg kezeivel végig simogatta Yeon Yeon meleg bőrét. Yeon Yeon becsukta a szemét és csak élvezte, ahogy Thunder megszabadítja az alsó végtagjait borító ruháktól. (és ekkor, mint a My Fair Lady-ben becsukódik az ajtó. Nincs több infó :P by. Raina)

Dongwoo-t a kertben találtam, amint épp egy padon ül.

- Dongwoo! Miért futottál el? – siettem oda hozzá. Leültem mellé a padra ő pedig felém fordult és magához ölelt.

- Ugye, nem te csókoltad meg Lee Joon-t? – kérdezte.

- Nem. – mondtam, majd megcsókoltam. Dongwoo elkezdte csókolgatni a nyakam, de eltoltam magamtól.

- Mi a baj? – nézett rám.

- A nyakamat ne! Nem akarok Lee Joon-ra emlékezni, mikor veled vagyok. – mondtam és egy könnycsepp gördült le az arcomon.

- Ígérem, elintézem, hogy soha többet ne kelljen vele találkoznod. – törölte le az arcomat.

- Nem kéne visszamenni a hotel szobába? – váltottam témát.

- Na, mi van, te is Thunderék példáját akarod követni? – nevetett Dongwoo.

- Hogy érted? – néztem rá hülyén.

- Nem azért jöttem le ide, mert olyan kedvem volt, hanem láttam Thunder-en, hogy AZT akarja Yeon Yeon-nal. – mondta Dongwoo még mindig nevetve.

- De, hát még csak most találkoztak. – álltam fel.

- Mert mi 3 éve együtt vagyunk, ugye? Jaj, hagy már szerintem ez teljesen rendjén van. – legyintett.

- Jó, de mi nem feküdtünk le egyből. – mondtam durcásan.

- Egyből nem, csak most. – fogta meg a kezem. Visszamentünk a hotel-be, kértünk egy másik szobát, ami elvileg nászutas lakosztály.

7. rész

- Kaoru, nézd! Ott van Seoul – ugrott fel Yeon Yeon a székből, de a stewardess azonnal ott termett és mondta neki, hogy üljön le és kapcsolja be az övét. Én eközben kinéztem az ablakon és a lélegzetem is elállt a látványtól, amit láttam.

Amint földet ért a gép és mind hárman rendben kiszálltunk, a reptéren Dongwoo, több száz rajongója állt. Hirtelen összerezzentem. „Tudtam, hogy nem szabad eljönnöm.” – gondoltam magamban.

- Nyugodj meg nem lesz semmi baj. Tedd a fejedre a kapucnit és csak a földet nézd. – adta ki Dongwoo az utasítást.

- És én? – kérdezte Yeon Yeon.

- Te úgy szintén. – mondta Dongwoo és már húzta is Yeon Yeon fejére a kapucnit.

Yeon Yeon-nal a fejünkre húztuk a kapucnit és lehajtottuk a fejünk. Dongwoo ment elől mi meg szorosan mögötte.

A rajongók hatalmas visításba kezdtek, ahogy meglátták Dongwoo-t.

- Lányok! Ezzel a busszal menjetek 6 megállót. Látni fogtok egy hotel-t. Ott találkozunk. – szólt oda Dongwoo sietve.

- Rendben. – szálltam fel a buszra.

Dongwoo-ért egy fekete kocsi jött. Igaz, végül is ő nem ülhet egy nyilvános buszra…

Yeon Yeon-nal leültünk a leghátsó ülésre és beszélgetni kezdtünk arról, hogy mit fogunk csinálni, ha a rajongók rájönnek, hogy Dongwoo-val járok. Egyszer csak Yeon Yeon felsikított mikor négy fiú szállt fel a buszra.

- Jézusom!!! Ez az MBLAQ!!!! – sikított Yeon Yeon.

- Hogy kik? – néztem értetlenül.

- MBLAQ! Imádom őket. És ott van Seungho is. És, és ide jönnek. Úristen!! – tette Yeon Yeon a szája elé a kezét.

Én mindvégig nyugodt maradtam, hisz nem értettem, hogy mire fel az a nagy felhajtás. Az MBLAQ nevezetű négy fiú odajött hozzánk, majd azt mondták:

- Ez a mi helyünk. – szólt flegmán az egyik.

- Hogy? Rá van írva a nevetek? Kétlem. – tettem keresztbe a lábam.

Az imént beszóló fiú meglepődött, hisz senki nem beszélt még így vele.

- Mit képzelsz ki vagy? Tudod egyáltalán, hogy kivel beszéltél? – förmedt rám a fiú.

- Jang Rai Nának képzelem magam. – találtam ki gyorsan egy nevet. – És nem. Nem tudom kivel beszéltem, de jó nagy pofád van, azt tudom. – álltam a sarkamra.

- Kaoru, hagyd abba! – suttogta Yeon Yeon.

- Na, nézzenek oda, még azt sem tudja, hogy ki vagyok. Kérlek szépen, én Lee Joon vagyok. – mutatott magára a fiú.

- Na és most akkor mi van? Dobjam el az agyam és kezdjek el őrült fan módjára visítozni? - szóltam vissza.

- Tscs. Milyen szemtelen kis ribanc! – fogta meg a csuklóm.

- Engedsz el azonnal! – kiáltottam rá.

- És ha nem? Már nem nagy a pofád. – majd leült a mellettem lévő ülésre és elkezdte csókolgatni a nyakam. Yeon Yeon csak ült és meg, sem mert szólalni, mert félt.

Egy darabig ellenkeztem, de egyre jobban kezdtem félni.

A busz elindult. Az ajkamba haraptam, hogy ha ezt Dongwoo megtudja, nekem végem lesz. „Miért nem maradtam Japánban? Miért? Miért?” – gondoltam magamban.

- Ha jó kislány leszel, elengedlek. Talán. – súgta a fülembe Lee Joon.

Összerezzentem „Mi az, hogy talán?” Számoltam a megállókat. A következőnél kell leszállnunk. Megállt a busz, de mi nem szálltunk le. Láttam, hogy Dongwoo ott áll a buszmegállóban. „Jézusom, mi lesz, ha feljön a buszra?” Aggódásom beteljesedett. Dongwoo felszállt a buszra és ez volt az utolsó, amit láttam, mert Lee Joon hirtelen megcsókolt.

Dongwoo meglátta Yeon Yeon-t, aki kétségbeesetten ült hátul.

- Yeon Yeon! – futott hátra Dongwoo. Hirtelen megállt mikor meglátta a cipőmet és azt, hogy egy fiú éppen velem csókolózik.

- Dongwoo…- kezdte Yeon Yeon, de nem tudta folytatni, mert Seungho befogta a száját.

- MBLAQ. – esett le Dongwoonak.

Lee Joon hátrafordult megnyalta a száját és mosolyogva üdvözölte Dongwoot.

- Hellóka Dongwoo. Nézd csak milyen csibém van. - fogott meg a hajamnál fogva Lee Joon.

Dongwoo mindenféle kerítés nélkül felpofozta Lee Joon-t.

- Ne, merj még egyszer a barátnőmhöz nyúlni, mert megöllek!! Felfogtad?! – üvöltötte Lee Joon arcába.

Eközben felszállt Thunder az MBLAQ ötödik tagja, aki mindig is különb volt a többieknél. Meglátta Seungho-t, aki Yeon Yeon száját tartotta épp. Ő sem szólt semmi csak félre lökte Seungho-t, megfogta Yeon Yeon kezét és levitte a buszról.

- Dongwoo, Dongwoo. Nem leszünk mi így jóban. – rázta fejét Lee Joon, miközben a vérző száját törölte.

Dongwoo kihasználta az alkalmat, megfogta a kezem és lefutottunk a buszról. Odafutottunk Thunder-hez és Yeon Yeon-hoz. Thunder éppen Yeon Yeon-t próbálta nyugtatni.

- Mély levegő és kifúj. És megint. – mutogatott Thunder. Yeon Yeon pedig utána csinálta.

Thunder észrevette, hogy én és Dongwoo megjöttünk. Szó nélkül megfogta Yeon Yeon kezét és mind a négyen bementünk a hotel-be.

A reptér:

6. rész

- Ez lehetetlen. Kaoru nem mehet el! – pityergett Sung Rin.

- Most mit csináljunk? – nézett Yoseob kérdően mindenkire.

- Nos, hogy amondó legyek, ha Kaoru menni akar, akkor menni akar, és mi mint barátai támogatnunk kéne őt. – mondta Miyu.

- Igen, úgy van. – értettek egyet a többiek.

- Hiroto, hallottad, hogy mikor indulnak? – kérdezte Miyu.

- Őőő, ha jól emlékszem, akkor holnap délután. – vakarta a fejét Hiroto.

- Olyan hamar? – szipogott Sung Rin.

Én és Dongwoo még mindig a rakparton álltunk. Minden gondolatom elszállt, csak álltam ott és néztem a csillagokat.

- Nem fázol? – kérdezte Dongwoo és már vette le a pulcsiját.

- Fázok, de nehogy levedd, mert nincs rajtad póló és hát, meg is fáznál, meg elég furcsán néznél ki itt félmeztelenül. Már nem mintha nekem ellenemre lenne. Semmi olyasmi. – válaszoltam zavaromban.

- Akkor menjünk haza. Nehogy még a végén megint beteg legyél. – fogta meg a kezem Dongwoo.

- De! Én, nem akarok haza menni. – húztam vissza.

- De, meg fogsz fázni. Ne legyél makacs! – förmedt rám.

- Igenis apa. – nevettem el magam.

Nem akartam hazamenni, mert féltem, hogy a barátaim szemébe kéne néznem. És jelenleg senki jelenlétét nem bírom el, csak Dongwoo-ét.

Hatalmas meglepetés ért mikor beléptem a lakásom ajtaján. Sung Rin-ék már nem voltak ott, a lakás teljesen olyan állapotban volt, mint ahogy két napja hagytam az akadémiára menet.

Semmi másra nem vágytam csak egy zuhanyra és egy kiadós alvásra.

Elmentem lefürödtem, addig Dongwoo csinált nekem egy csésze ginzeng teát.

- Köszönöm. – adtam az arcára egy puszit.

- Nincs mit. Idd meg gyorsan és menj aludni. – utasított.

- És te? – kortyoltam bele a gőzölgő teába.

- Én megvárom, míg elalszol, aztán hívok egy taxit és visszamegyek a hotel-be. – ült le egy fotelbe Dongwoo.

- Ne! Kérlek, ne menj el, nem akarok egyedül maradni. – néztem rá segélykérően.

- Biztos? – vonta fel a szemöldökét.

- Igen. – ittam meg az utolsó kortyot is a bögréből.

- Hát jó. Tudsz adni egy takarót, meg egy párnát a kanapéra? – vette el a kezemből Dongwoo a bögrét.

- Itt akarsz kint aludni? Nagyon hideg van itt éjjel. – lepődtem meg.

- Azt akarod, hogy veled aludjak? – kuncogott.

- Ühüm. – bólintottam.

- Akkor gyere. – felemet a fotelből és bevitt a hálószobába, majd lefektetett. Levette a pulcsiját és befeküdt mellém. Szorosan átölelt és elaludtunk.

Reggel arra ébredtem, hogy a nap világít az arcomba.

Kinyitottam a szemem és megijedtem, mikor láttam, hogy Dongwoo nincs mellettem. Kifutottam a konyhába és megnyugodtam, hogy még mindig velem van és nem csak egy átverés volt az egész.

- Jó reggelt, csipkerózsika. – jött oda hozzám és puszilt meg.

- Uhum. Neked is. Mi ez a nagy sürgés-forgás? – kérdeztem miközben a hajamat igazgattam.

- Hosszú volt a tegnap és gondoltam, hogy mielőtt indul, a gép jólesne egy kávé és reggeli. – nyújtotta oda a bögrét.

Leültem az asztalhoz és kortyolgatni kezdtem a forró kávét.

- Megvettem a repülőjegyeket. 5 óra múlva be is csekkolhatunk. – ült le mellém Dongwoo.

- Szerintem nem gondoltam át ezt alaposan. – nyeltem le a kortyot.

- Hogy érted? – nézett értetlenül Dongwoo.

- Nos, hát semmit nem tudok koreaiul és ismeretlen emberek meg minden… Nem hiszem, hogy én ezt akarom. – bizonytalanodtam el.

- Kaoru! Velem akarsz maradni? – tette fel hirtelen a kérdést Dongwoo.

- Ez meg milyen kérdés? Még szép, hogy igen. – vágtam rá egyből.

- Akkor velem kell jönnöd, mert nem tudom elfelejtetted-e, de én egy sztár vagyok, és nem maradhatok Japánban. – világosított fel ismét.

- Tudom, de félek. Félek az idegen országtól. Félek a rajongóidtól. Félek mindenkitől. – álltam fel az asztaltól.

Bementem a szobámba és lefeküdtem az ágyra. Annyi meg annyi gondolat keringett a fejemben. Azt se tudtam, hogy mit csináljak. Végül elaludtam.

Azon kaptam magam, hogy valaki puszilgat.

- Ne, Arthur hagyjál, majd később lemegyünk. – nyöszörögtem.

- Arthurt? – nevetett Dongwoo.

Hirtelen kinyitottam a szemem és felugrottam.

- Jézusom, nagyon megijesztettél! – húztam magamra a takarót.

- Csak nem félsz tőlem? – közeledett felém Dongwoo.

- Miért félnék? – toltam el magamtól.

Felkeltem és elmentem lezuhanyozni. Aztán, mintha mi sem történt volna elkezdtem összecsomagolni, mert négy óra múlva a reptéren kéne lennünk. Nem lett sok csomagom, így hamar kész lettem.

- Ennyi az össz csomagod? – mutatott Dongwoo a négy táskára.

- Igen ennyi. Miért kevés? – néztem rá.

- Nem. Semmi. Gyerünk, menjünk. – nyitotta ki az ajtót.

Én még egyszer körbenéztem a lakásba, utoljára beszippantottam az illatát, majd bezártam az ajtót.

A reptéren küldtem egy üzenetet Yeon Yeon-nak, hogy Koreába megyek. Tudom, hogy legkevésbé se vágyik arra, hogy felőlem haljon, de úgy éreztem kötelességem értesíteni.

- Ideje, menni becsekkolni. – jött oda hozzám Dongwoo a repülőjegyekkel.

- Igen. – indultam meg vonszolva, úgy mintha még keresnék valakit.

Mégis mi a jó istent csinálok? Senki nem fog eljönni. Egyedül Yeon Yeon tudja, hogy elmegyek, de őt nem is érdeklem. Végül nagy levegőt véve elindultam becsekkolni.

- Kaoru! Kaoru! Kaoru! – kiabálták a nevem.

Hátra fordultam és Yeon Yeon futott felém kezében egy táskát lóbálva.

- Oh, Yeon Yeon, te mit csinálsz itt? – néztem rá meglepődve.

- Nem… nem… nem gondolod, hogy nélkülem elmész? – lihegte Yeon Yeon.

Dongwoo visszajött, ahogy leadta a jegyeket. És meglepetten nézett Yeon Yeon-ra.

- Hát te? – kérdezte Dongwoo Yeon Yeon-t.

- Hát én. Csak nem hagyhatom, hogy a barátnőm egy vadidegennel elmenjen. – fordította el a fejét Yeon Yeon.

- Hát jó. Kaoru, gyere, indul a gép. – fogta meg a kezem Dongwoo.

Mind hárman sikeresen becsekkoltunk. Ahogy a gép felszállt az ablakból még egyszer utoljára végigmértem Tokiót. Majd hátradőltem a székben megfogtam Dongwoo kezét és arra gondoltam: „Most egy új élet kezdődik el. Egy új és egy jobb élet.” Legalábbis ebben reménykedtem, de ki tudja, hogy mit hoz a jövő…