5. rész

- Kaoru! Te mégis mit csinálsz itt? – állt ledöbbenve Yeon Yeon.

- Oh, Yeon Yeon. – fordultam meg.

Yeon Yeon egy általános iskolai barátom volt. Nagyon ritkán találkoztunk, nem is értettem, hogy miért volt itt.

- Kaoru, ha ezt Riku megtudja, nagyon mérges lesz. – csukta meg Yeon Yeon maga után az ajtót.

Nagy levegőt vettem és megfogtam Dongwoo kezét.

- Yeon Yeon, van valami, amiről még nem tudsz.

- Le kell üljek hozzá? – indult meg Yeon Yeon a szék felé.

- Kb. olyan 10-15 perce szakítottam Riku-val. – nyögtem ki nehezen.

Yeon Yeon csak ült és nézett maga elé.

- Mekkora egy kurva vagy. 10 perce se szakítottál a barátoddal és már mással kavarsz. – kiabált velem Yeon Yeon.

- Halod, azért leállíthatnád magad. Mi jogod van ahhoz, hogy így beszélj Kaoru-val? – emelte fel a hangját Dongwoo.

- Omo! Most nagyon megijedtem. – válaszolt flegmán Yeon Yeon.

- Fejezzétek be! Most! – ordibáltam már sírva.

Dongwoo azonnal elcsendesedett és kiment a kórteremből.

- Kaoru, te megőrültél! Mit szólnál, ha Riku tette volna ezt veled? – állt fel a székből Yeon Yeon.

- Figyelj! Hidd el, helyesen cselekedtem. Riku magához láncolt. – néztem rá komolyan.

- Értem én, de akkor is nagyon gonosz volt tőled. És én mostantól nem is ismerlek. – Yeon Yeon kiviharzott a kórteremből és fellökte Dongwoo-t, akinek a kezében lévő kávé kiborult.

- A francba! – szitkozódott Dongwoo.

- Ajaj, ez nehezen fog kijönni. Vedd le gyorsan. – sürgettem.

Ahogy levette a pólóját megakadt a szemem a hasán. Meg akartam érinteni, de nagyot nyeltem és elkergettem a gondolatot.

Bementünk a mosdóba én elkezdtem kimosni a pólót, de nem akart kijönni belőle a kávé.

- Kész van már? Nagyon fázom. – nyöszörgött Dongwoo.

- Sajnálom, de nem akar kijönni belőle.. – haraptam az ajkamba.

- Hát akkor nincs mit tenni. – sóhajtott fel és hátulról átölelt. – Ah, máris jobb. – mosolyodott el mögöttem.

- Te, csirkefogó! Na, megállj! – zártam el a csapot és fordultam hátra, de Dongwoo gyorsan lépett. Magához rántott és erőteljesen megcsókolt. Én becsuktam a szemem és csak élveztem a pillanatot.

- Nem akarsz hazamenni? Mert én igen. Nem akarok itt lenni… Semmi romantikus nincs ebben a helyben. – vigyorgott Dongwoo.

- Még jó hogy, hisz ez egy kórház, ha nem felejtetted volna el. Pabo. – pusziltam meg.

Segített összepakolni a táskám aztán elindultunk haza. El is felejtettem, hogy a telefonom az akadémián maradt.

Amint hazaértünk felsétáltunk a lépcsőn, betettem a kulcsot a zárba, és ahogy kinyitottam az ajtót, megijedtem.

- MEGLEPETÉS!!!! – kiabálták a lakásomból.

Csak álltam és néztem, hogy mit csinálnak ők itt, aztán eszembe jutott, hogy ma van a születésnapom.

Mindenki ott volt, aki számított. Min Rin, Miyu, Hiroto, Sung Rin és Yoseob.

Egy dologban volt különb, mint a tavalyi. Riku nem volt ott.

Hirtelen mindenki elcsendesedett és Dongwoot nézték.

- Te, ez nem az a srác a tv-ből? – suttogta Miyu Min Rin-nek.

- Uh, tényleg, most hogy mondod… - bólogatott Min Rin.

- Lányok, én ezt most nem értem, ha ő egy sztár, akkor miért fogja Kaoru kezét? – forgatta Sung Rin a fejét.

- Most miért? Én is együtt vagyok Hiroto-val aki egy SZTÁR és Min Rin is együtt van Yoseobbal, aki szintén egy SZTÁR! – artikulált Miyu.

- Oké, oké. Felfogtam. – vonta meg a vállát Sung Rin.

Én még mindig csak álltam aztán, ahelyett, hogy bementem volna megfordultam és elfutottam. Dongwoo utánam nézett majd elfutott.

- Kaoru, várj meg! – kiabált utánam lihegve.

Én csak futottam, ameddig a lábaim bírták. Majd megálltam a rakparton és csendben sírtam.

Ahogy Dongwoo utolért egyből észrevette, hogy sírok, így átölelt és mondani akart valamit, de inkább elhallgatott.

- El akarok innen menni. Kérlek, vigyél el innen. – kérleltem Dongwoo-t.

- Elviszlek, de hová? – kérdezte Dongwoo.

- El Japánból. Nem akarok egy percig se itt maradni! – zokogtam.

- Rendben. Ahogy akarod. Holnap reggel megveszem a jegyeket és a délutáni géppel elmegyünk Koreába. – simogatta meg a fejem.

Hiroto utánunk jött és meghallotta, amit beszéltünk. Visszafutott a lakásomra és mindent elmondott a többieknek.

- Baj van! Nagyon nagy baj van! – esett be az ajtón Hiroto.

- Na, mi az a nagy baj? – kérdezte Miyu.

- Ka-Ka-Kaoru… - lihegett Hiroto.

- Nyögd már ki végre!! – sürgette Sung Rin.

- Kaoru, elmegy Japánból. – nyögte ki végül Hiroto.

- HOGY MIT CSINÁL???? – állt fel egyszerre mindenki.

4. rész

- Hogy mi vagy? – esett le az állam. Hirtelen fel sem tudtam fogni, hogy mit mondott.

- Látszik, hogy nem nézel tv-t. – nevetett. Olyan szép volt a mosolya, majdnem elolvadtam.

- Jaj. Azt hiszem, tudom ki vagy. – ugrottam fel.

- És? – kíváncsiskodott.

- Mi és? – néztem hülyén.

- És mit gondolsz? – jött egyre közelebb.

- Miről? – húzódtam vissza automatikusan. – Bocsi, nem igazán fogom fel a dolgokat.

- Rólam. – és hirtelen megcsókolt.

Ellöktem magamtól és kifutottam a házból. Hirtelen azt sem tudtam, hogy hol vagyok, de csak az járt az eszemben, hogy mindenképpen vissza kell jutnom a kórházba, mert Riku biztos, hogy őrjöng, hogy eltűntem.

A kórház melletti kis büfében megláttam Rikut kezében a gitárjával.

Nem gondoltam arra, hogy megkérdezné, hogy hol voltam. De, már késő. Bementem hozzá. Semmit nem szóltam, csak a karjaiba borultam és sírtam.

- Kaoru, te…- dadogott. – Mit csinálsz itt? Nem a kórházban kéne lenned? – nézett a szemembe.

- Riku, én…én…én hatalmas hibát követtem el. – mondtam a sírástól fojtogató hangon.

- De… - kezdte a mondatot, de nem tudta befejezni, mert a büfében lévő összes lány, sikításba tört ki.

Egy fiú lépett be, karjába kapaszkodva egy lánnyal.

A lánynak nagyon szép alakja volt és a ruhája is átlagon felüli volt. Egészen magas volt és a haja olyan félhosszú lehetett.

A mellette lévő fiú, akiért a lányok őrjöngtek elég sznobon vonult be a büfébe. Barna, szintén félhosszú haja volt.

Ahogy végig mértem őket visszafordultam Riku-hoz, mintha mi sem történne.

- Figyelj, nem mehetnének el innen, szeretnék veled valami nagyon fontosat megbeszélni. – néztem rá segélykérően.

- Persze, menjünk. – tette el a gitárját. Majd mikor kimentünk a büféből meg akarta fogni a kezem, de én elhúztam. Egy darabig mentünk egymás mellett némán, mikor megszólalt.

- Szerintem már elég csöndes helyen vagyunk. Mit akartál mondani? – állt meg Riku.

Nagy levegőt vettem majd belekezdtem.

- Szakítsunk. – hajtottam le a fejem.

Riku hirtelen megállt és csak nézett maga elé.

- Sajnálom. – megfordultam és elindulta, de akkor Riku megfogta a kezem, magához húzott és megcsókolt.

- Kérlek, ne hagyj el. – mondta sírva.

- Sajnálom. – hajtottam le a fejem megint és néztem a földet. – Sajnálom. Nagyon sajnálom. – kezdtem sírni.

- Csak azt tudod mondani, hogy sajnálom. Legalább mondanád meg, hogy miért. – fogta meg a csuklom olyan erővel, hogy felkiáltottam.

- Á! Ez fáj! – kiabáltam.

- Miért hagysz el? Miért? Miért? – ordibált velem Riku.

- Tudom, hogy dühös vagy, de kérlek, hagyj elmenni. – kérleltem.

- Dühös? Nem, nem vagyok dühös. Inkább csalódott. Soha nem hittem volna, hogy az, akit mindennél jobban szerettem egy indok nélkül képes elhagyni. – mondta Riku elfojtott hangon és elengedte a kezem.

Én hátra fordultam és elindultam vissza a kórházba a cuccaimért. Haza akartam menni.

Amint beléptem a kórterembe Dongwoo-t találtam ott.

- Hallottam mindent. – kezdett bele a mondatba.

- Mégis mi mindent? – mondtam vállat vonva és közben a táskámba dobáltam a ruháim.

- Szakítottál a barátoddal. Ezek szerint szabad vagy. Nagyon jó. – csillant fel a szeme.

- Hihetetlen vagy komolyan. – nevettem és megöleltem.

- Hát ezt miért kaptam? – mosolygott.

- Nem te mondtad, hogy szabad vagyok? – fordítottam el a fejem.

- Hát akkor most már nem. – és szorosan magához ölelt.

Gondolatban tudtam, hogy egy kurva vagyok, de konkrétan Riku csak magához láncolt és Dongwoo-ban pedig van valami, ami miatt nagyon vonzódtam hozzá.

Egyszer csak Yeon Yeon lépett be az ajtón.

Hogy ő ki? A Következő részből kiderült. 

3. rész

Másnap mikor kinyitottam a szemem a kihűlt kórházi szobában találtam magam. Nagyon hideg volt és még a takaróm is valahova eltűnt. Felkászálódtam az ágyból és kicsoszogtam a kórteremből. Körbenéztem és nem láttam senkit a folyosón. Elindultam a lift felé és megnyomtam a lifthívó gombot. Mikor megérkezett a lift és kinyílt az ajtaja egy barna hajú lány lehajtott fejjel sírva állt ott. Hirtelen megdermedt mikor észrevett. Gyorsan letörölte az arcáról legördülő könnycseppeket. Odamentem hozzá és megfogtam a kezét.

- Na! Ne sírj! – mosolyogtam rá.

- De… - nyelt nagyot a lány.

- Gyere, üljünk le és meséld el a gondod, jó? – húztam ki a liftből.

Kicsoszogtunk a liftből és leültünk egy padra. A lány nagy levegőt vett majd hozzákezdett.

- Tudod, tegnap azért rendeztem jelenetet, mert lehetőségem lett volna végre találkozni Lee Hongki-val…

- Bocsi, hogy a szavadba vágok, de ki az a Lee Hongki?

- Most komoly? Komolyan nem ismered a legédesebb énekest a világon?

- Most komoly. – nevettem.

A szemembe nézett és ennyit mondott.

- Hát akkor most sürgősen meg kell hallgatnod egy FTISLAND számot.

Már mielőtt meg is szólaltam volna, adta a fülhallgatót.

- Na hogy tetszett? – pislogott a lány reményteljesen.

- Ah, nagyon szép volt. És az énekes hangja. Elbűvölő. – mondtam az ámulattól letaglózva.

- Haha, hát látod? Nem hazudtam. Hongki hangja varázslatos. Órákig tudnék róla beszélni. – tekintett a távolba.

- Amúgy, ha már ilyen jól megvagyunk. Mi a neved? – váltottam gyorsan témát.

- Shin Sung Rin vagyok – nyújtotta oda kezét nekem.

- Ó, koreai vagy? Én Kaoru Kasuga Arishima – nyújtottam én is a kezem.

- Igen, koreai vagyok, de itt élek Japánban az iskola miatt. – mondta, miközben kezet ráztunk.

Hirtelen észbe kaptam, hogy Riku már biztos keres.

- Jaj, bocsáss meg, de mennem kell – álltam fel hirtelen a padról.

- Uhum. Hát jó, remélem, még találkozunk. – sóhajtott fel Sung Rin.

- Mindenképpen. – meghajoltam és már hívtam is a liftet.

A liftben teljesen kivert a víz, hogy Riku meglátja, hogy nem vagyok a kórteremben. Biztos nagyon pipa lesz rám. Elkezdtem szédülni, de tudtam, hogy nem a legmegfelelőbb idő arra, hogy most elájuljak. Amint megállt a lift sietve elindultam, de elvesztettem az irányítást magam fölött és csak dőltem balra, jobbra. Utána már csak annyira emlékeztem, hogy a velem szembe jövő szőke hajú fiúnak estem.

- Hahó! Hahó! Hallasz? – szólongatott egy ismeretlen hang.

Nehezen kinyitottam a szemem és próbáltam nem elájulni megint.

- Ő. Igen hallak. – bólintottam.

- Hál’istennek. Nagyon aggódtam. – ült le az ismeretlen fiú.

- Amúgy te ki vagy és hol vagyok? – tisztult ki a kép a fejemben.

- Neked is szia. – mosolygott. A nevem Jang Dongwoo és a lakásomon vagy. – fordította el picit a fejét.

- HOGY HOL VAGYOK??? – ugrottam fel az ágyból, de bevertem a fejem.

- Csigavér. Nem kell pattogni, nem bántottalak.  – nevetett.

- Vissza akarok menni a kórházba, MOST! – kiabáltam.

És már keltem is fel, de egyből visszaestem.

- Nyugodj meg. Hozok egy teát. – állt fel a székből.

Olyan 5 perc se telhetett el és már jött vissza egy tálcával. Rajta egy csésze tea, citrom, cukor, egy szál rózsa, lázmérő és fájdalomcsillapító.

Értetlenkedve néztem a rózsát, amit észre is vett.

- Szép ez a rózsa, igaz? – mosolyodott el.

- Igen, nagyon szép. – válaszoltam egy kicsit megszeppenve.

Hirtelen csak úgy elkezdett nevetni.

- Min nevetsz? – néztem rá.

- Wáó, de szépek a szemeid. Amúgy furcsa, hogy nem ismersz fel. – ült le a székre.

- Fel kéne? – húztam fel a szemöldököm.

Nem igazán értettem ezt a helyzetet…

- Nem nézel tv-t? – csodálkozott.

- De szoktam, de most ez, hogy jön ide? – mondom még mindig értetlenkedve.

- Mondhatjuk, hogy én egy sztár vagyok…

2. rész

Riku felért a lépcsőn. Pillanatig megdermedve állt ott. Teljesen ledöbbent és nem tudta, hogy mit tegyen. Min Rin volt az aki elsőként odajött hozzám. Kétségbe volt esve és a levegőt kapkodva kiabált segítségért.

- Kaoru! Kaoru! Kaoru ébredj! – rángatott Min Rin.

- Min Rin! Mi történt? – sietett oda Miyu.

- Fogalmam sincs. Kaoru-t kerestem, mikor megtaláltam a földön fekve. – hadarta Min Rin.

Riku végül észbe kapott és odarohant hozzám. Fejem az ölébe tette. Éreztem az arcomon, hogy sír.

A kórházban voltam mire kinyitottam a szemem. Riku fogta a kezem és az ágyamra borulva aludt. Megpróbáltam felülni, de visszaestem. Riku ki nyitotta a szemét. Amikor meglátta, hogy ébren vagyok, megkönnyebbült.

- Oh, Kaoru, hál’istennek. – borult a nyakamba Riku

Átöleltem, becsuktam a szemem és hosszú percekig szívtam magamba Riku illatát. Majd Riku megfogta a kezem és megcsókolt. Ki volt száradva a szája, de én mégis boldogan csókoltam vissza.

- Mindjárt jövök, elszívok egy cigit. Addig pihenj. – állt fel Riku.

Ahogy becsukódott utána az ajtó, mély levegőt vettem, majd kifújtam. Mikor már majdnem elaludtam kiabálást hallottam a folyosóról. Felkeltem és kicsoszogtam. Egy lányt éppen a biztonsági őrök próbálnak lefogni.

- Engedjenek! Be kell mennem hozzá! – ordibált a lány.

- Kisasszony, meg kell kérnünk Önt, hogy távozzon! – nyöszörögték a biztonsági őrök.

- De be kell mennem! Kérem, higgyenek nekem, néhány perc múlva egy halom rajongó fog itt állni az ajtóban! – visította a lány, miközben próbált kimászni a biztonsági őrök szorításából.

Én csak távolról figyeltem az eseményeket, de tudtam, hogy jobb lenne visszamenni a kórterembe. Hirtelen valaki megfogott hátulról és sikítottam egyet. A visítozó lány is elcsendesedett a sikításomra. Egy szőke fiú állt mögöttem. Egy ideig csak pislogtam rá, majd próbáltam egy mondatot kipréselni a torkomon.

- Ő, izé…- próbálkoztam.

- Nyugodj meg. – szólt hozzám a fiú, mire a lány észbe kapott és kitépte magát a biztonsági őrök szorításából. Berohant a kórterembe és bezárta az ajtaját. Hogy bent mi történt, és hogy kihez sietett ennyire. Nem tudom. De a szőke fiú még mindig ott volt előttem. Éppen mondani akartam valami, mikor hallottam Riku hangját a lift felöl. Megdermedtem. A szőke fiú szólongatott, de én meg sem mozdultam. És megtörtént a baj. Akkor mikor Riku felém fordult, a szőke fiú megfogta a karom és bevezetett a kórterembe. Riku-t elöntötte a düh. Berontott a kórterembe. Nem érdekelte semmi, félre lökött engem majd felpofozta a szőke fiút. Próbáltam megfékezni, de átnézett rajtam. Végül a sok idegeskedés után újra összeestem. Ez már felkeltette Riku figyelmét mire abba hagyta a szőke fiú verését és odasietett hozzám.

- Kaoru! Kaoru, kérlek, kelj fel! – szólongatott kétségbeesetten Riku.

Másnap mikor kinyitottam a szemem…

1. rész

- Dongwoo tudod…én nem akarok visszamenni. Itt akarok maradni veled. – mondtam könnyes szemmel.

- Igen, tudom. Én sem akarom, hogy visszamenj. – fogta meg a kezem Dongwoo.

Átöleltük egymást és elindultam, hogy becsekoljak. Utoljára végig mértem Dongwoo vonulatait, majd előrefordultam. Sebes léptekkel indultam el, mikor neki mentem valaminek. Semmi nem volt előttem. Mégis mikor megindultam neki ütköztem valaminek. Mintha egy átlátszó műanyag fal lett volna. Visszafordultam hátha Dongwoo még ott van. De addigra eltűnt és az egész reptér kiürült. Teljesen egyedül voltam. Kezdett elfogyni a levegőm…

„Oooh she’s back”

Egy pillanat múlva már a szobámban voltam és szólt az ébresztőm.

Verejtékezve ültem fel az ágyamban. – Sose volt még ilyen rossz álmom. És ki az a Dongwoo?

Arthur a kutyám becsattogott a szobámba. Egy pillanatig engem nézett, majd kitörő örömmel összenyalt.

- Elég! – szóltam rá.

Arthur amilyen gyorsan csak tudott felmászott az ágyamra és kellő távolságból figyelt.

- Azért idejöhetsz, te mocsok – mondtam mosolyogva.

Odakúszott hozzám és a hasamra tette a fejét. Megsimogattam, majd eszembe jutott, hogy sietnem kell.

Gyorsan magamra kaptam az egyenruhám, rácsatoltam Arthurra a pórázt és kifutottam a házból.

Beléptem az akadémia ajtaján és egy pillanatra megálltam. Körbenéztem és végigmértem minden egyes szögletet. Néhány pillanat múlva megböktek.

- Kaoru, mit állsz itt? Siess ki az udvarra, elkésünk! – szólt hozzám lihegve Min Rin.

Park Min Rin az akadémián első éves korom óta a barátnőm volt. Koreai, de viszont hibátlanul beszéli a japánt.

Néhány másodpercig még álltam mikor Arthur nyüszögni kezdett.

- Jól van pajtás, megyünk már – simogattam meg a fejét. Futásba kezdtem és pillanatok alatt kiértem a gyakorló udvarra. A többiek már mind a helyükön álltak és az oktatót várták. Egyedül az én helyem maradt üres Min Rin és Miyu között. Sietve elfoglaltam a helyem, nehogy meglásson valaki, hogy megint késtem.

- Hol a manóban voltál, hogy megint elkéstél? – förmedt rám Miyu.

- Sajnálom, de dugó volt idefele a városban – védekeztem.

Yamashita Miyu óvodás korom óta a legjobb barátnőm. Elválaszthatatlanok vagyunk. Együtt jártunk junior középiskolába és most itt vagyunk az akadémián.

- A gazdád megint hazudik, igaz? – térdelt le Miyu Arthur mellé.

- Nem is…- kezdtem bele a mondatba, de gyorsan elhallgattam, mert megérkezett az oktató.

Az oktatóm Alexander és a kutyája Elison olyan tökéletes párt alkottak, amit még ember nem látott. Elison kisugárzása olyan erős volt, hogy Arthur mellette akár el is bújhatna.

- Hölgyeim! A mai óra a tökéletes összhangról fog szólni. – ismertette Alexander a tananyagot. – Állásba fel! A pórázt megfeszíteni! És lépés indulj!

Ahogy eddig figyeltem, Arthur ment a legkecsesebben a csoportban.

- Lépés állj, egy, kettő! – adta ki az utasítás Alexander.

- Minden rendben Kaoru? – súgta oda Momo.

-  Igen, csak rosszul aludtam az éjjel – suttogtam vissza.

Hime Momoko volt a rangidős a csoportban. Nem voltunk nagyon beszélő viszonyban. Nem utáltuk egymást vagy valami, csak két más korosztály. Valahogy sose találtuk meg a közös hangot.

- Lányok, ne beszéljetek! – kiabált oda az oktató.

- Igenis! – szóltunk vissza egyszerre.

Az óra további része csendesen zajlott. Miután kicsengettek Min Rin, Muki, Miyu, Pon, Én és Arthur a szokásos helyünkhöz mentünk.

Leültem és olyan voltam, mint aki ott sincsen. Támasztottam a fejem és az álmomon gondolkodtam, de sehogy sem állt össze a kép.

- Kaoru! Hé, Kaoru figyelsz? – lökdösött Miyu.

- Ő, igen? Mi az? – zökkentem ki a gondolataimból.

- Merre jártál, hogy ha még azt sem hallod meg, ahogy hozzád szólnak? – tette csípőre Min Rin a kezét.

- Sajnálom, tényleg. Nagyon fáradt vagyok. – válaszoltam lehorgasztott fejjel.

- Igen, azt látjuk, hogy fáradt vagy. De mi történt? Nálad volt este Riku? – kuncogott Miyu.

- Jaj, fejezd már be. Hogy lett volna nálam? Azt mondta, hogy koncertje van és későn ér haza. – néztem szúrós szemmel Miyu-ra.

- Az nem jelent semmit, ugye Miyu? – kacsintott Min Rin Miyu-ra.

Felálltam az asztaltól és elindultam a teraszra. Amint kiértem megláttam Riku, aki fel s alá járkált a betonon. Le akartam menni, de valami visszatartott. Arthur ugatni kezdett. Észbe kaptam és próbáltam lecsendesíteni, de nem sikerült. Riku megtorpant és felnézett a teraszra. Amikor meglátott engem, pillanatig habozott majd sebes léptekkel elindult befelé az akadémia ajtaján.

Összezavarodtam. Azt sem tudtam, hogy balra vagy jobbra induljak. Majd eszembe jutott, hogy elfutok, de elvetettem a tervet, mert végül úgyis összetalálkoznék Rikuval.

„De mégis miért futnék el? Titkolok valamit Riku elöl?” – kavarogtak a fejemben a gondolatok. Majd végül az izgatottságtól vagy a fáradtságtól, összeestem.

Riku felért a lépcsőn….

Arthurral az órán :)

Szereplők

   
















Neve: Kaoru Kasuga Arishima
Kora: 18 éves
Foglalkozása: rendőr akadémián tanul, de énekes szeretne lenni.
Néhány infó róla: Elég beteges, de nagyon kitartó és imád gitározni. Ha a barátairól van szó, akár tűbe is nyúl. Nagyon szeret táncolni, legtöbb idejét azzal is tölti és a kutyájával.

Neve: Shin Sung Rin
Kora: 17
Foglalkozása: tanuló
Néhány infó róla: Hatalmas FTISLAND fan. Kaoru az ő segítségével ismeri meg őket. Nagyon makacs és akaratos. Célja, hogy Lee Hongki felesége legyen. Nagyon szereti Kaoru-t, amiért a kórházban kiönthette neki a lelkét. Felnéz rá, mert az erős egyénisége reményt ad neki.

Neve: Park Min Rin
Kora: 17
Foglalkozása: szintén a rendőr akadémián tanul, de állatorvos szeretne lenni.
Néhány infó róla: Nagyon vicces és kedves csajszi. Imád pörögni és állandóan sürög-forog.

Neve: Yamashita Miyu
Kora: 18
Foglalkozás: a rendőr akadémiára "jár", igazából jó, ha havonta 2x bejön. Bulizós csajszi, akin csak úgy csüngnek a pasik. De őt csak egy valaki érdekel. Barátja Ogata Hiroto.

Neve: Nam Gyu Ri
Kora: 18
Foglalkozás: stylist
Néhány infó róla: Imádja a ruhákat, amit a foglalkozása el is árul. Saját ruha márkája van és hatalmas sikernek örvendhet e téren

Neve: Ham Eun Jung
Kora: 20
Foglalkozás: énekes
Néhány infó róla: Ő veszi szárnyai alá Kaoru-t. Olyan, mintha a nővére lenne, aki mindig mindenben segít neki. Elég titokzatos személyiség, de ha a színpadra kerül, akkor egyszerűen letaglóz mindenkit. Nagyon tehetséges.

Neve: Shin Yeon Yeon
Kora: 18
Foglalkozás: koreográfus
Néhány infó róla: Bizony meglepő, igaz? Yeon Yeon az MBLAQ koreográfusa. Lássuk csak..Mona Lisa, Stay..etc. Ez mind Yeon Yeon ötlete. Imád táncolni, ha nem is táncol de lába valahogy mindig mozog. Kihagyhatatlan számára a reggeli futás. Thunder a barátja, akit nagyon szeret is, bár a kimchi mániája már a sírba viszi.

Neve: Jung Min Mi
Kora: 20
Foglalkozása: gyakornok
Néhány infó róla: Elég ijesztő a megjelenése, mert fekete a kedvence és teljesen gótikus a "gondolkodása" is. Ettől eltekintve nagyon szeretnivaló kiscsaj. Betegesen imádja T.O.P-ot. Úgy gondolja, hogy egy nap az övé is lesz.


Fiúk

Neve: Jang Dongwoo
Kora: 21
Foglalkozás: az INFINITE rappere.
Néhány infó róla: Vicces, jól táncol. Nagyon szereti a csokit.

Neve: Lee Hongki
Kora: 21
Foglalkozás: Az FTISLAND énekese
Néhány infó róla: Igazán eleven srác. Folyamatosan pattog. Imádja a Primadonnáit. Különösen Sung Rin-t kedveli. Imád konditerembe járni és enni.

Neve: Yang Yoseob
Kora: 21
Foglalkozása: a BEAST énekese
Néhány infó róla: Imád énekelni és élet vidám fiú. Nagyon szereti a barátnőjét Min Rin-t, akivel titokban jár, mivel a fanok nem igazán örülnének neki. Imádja a fagyit.

Neve: Ogata Hiroto
Kora: 26
Foglalkozás: Az Alice Nine gitárosa
Néhány infó róla: Van egy kutyája, akit Mogu-nak hívnak. Szeret fényképezni. Szereti a csillagokat és a barátait.

Neve: Dong Young Bae
Kora: 22
Foglalkozása: A Big Bang énekese
Néhány infó róla: Félreismerhető srác. Az aranyos kedves külseje mögött egy vadóc férfi áll. Szereti a ruhákat és nagyon szoros kapcsolatban áll Gyu Ri-val..

Neve: Yoon Kye Sang
Kora: 24
Foglalkozása: Színész
Néhány infó róla: Sok oldalú. Fényképez, rajzol, ír, énekel...és ezekben mind tehetséges. Eun Jung-gal nagyon jóban van és ez még idővel mélyülni is fog.

Neve: Thunder
Kora: 21
Foglalkozás: Az MBLAQ énekese
Néhány infó róla: Kissé visszahúzódó típus, de igazából nagyon vicces. Néha úgy viselkedik, mint egy lány és valahogy érthetetlen módon mindig feltűnik a lányok között. Megőrül a kimchi-ért és YeonYeon-t állandóan kéri, hogy csináljon neki.

Neve: T.O.P
Kora: 23
Foglalkozása: A Big Bang rappere
Néhány infó róla: Full ijesztő. Aki a szemébe is néz az egyből meghátrál, hogy "-Jézusom ki ez?". A külsejétől eltekintve egy magának való emberke, verseket ír...Érdekes, hogy egy ilyen zord (már ha használhatom ezt a szót) küllemű ember ilyen békés és nyugodt legyen. Vajon mindennap meditál, hogy ilyen stressz mentes?

Neve: Riku
Kora: 25
Foglalkozása: Jrock énekes
Néhány infó róla: Nagyon hamar dühös lesz. Ha Kaoruról van szó, bárkit képes megverni. Nagyon hűséges típus VOLT. Imád gitározni. Cigizik.